Most wanted: CREATIVITY!
Mindezek fényében érthető, hogy a kreativitás, mint készség szerepe felértékelődött a munkaerőpiacon, hiszen az innovációhoz és a problémamegoldáshoz legközvetlenebbül hozzárendelhető készség. Elengedhetetlen a vállalatoknak az újítások általi versenyképességük fenntartása érdekében. Eközben megfigyelhető, hogy míg munkaerő tekintetében elvárjuk és keressük a kreativitást, addig vállalati oldalon legtöbb esetben még mindig inkább konzervatívak vagyunk, sémákat követve biztonsági (vagy biztosnak hitt) játékot játszunk.
Pedig a kreativitás (a teljesség igénye nélkül) az alkotókészség, teremtés képessége. A kreatívan gondolkodó ember feltételezi, hogy egy adott problémának több megoldása van, képes eredeti és újszerű gondolatokat, ötleteket és megoldásokat megfogalmazni, létrehozni. A kreatív ember kész kockázatot vállalni, gondolkodása többdimenziós és hajlandó a régitől, a sémától eltérő megoldást keresni.
Jelszavaink valának: hatékonyság és produktivitás
Manapság szinte minden nagyvállalat saját működésére vonatkozó belsős céljai között szerepel a hatékonyság és a produktivitás is. Amellett, hogy cél, a hatékonyság mára már a siker egyik kulcsfontosságú attribútuma is lett. Pedig egy olyan környezetben, ahol a kreativitásra hatékony és minden esetben produktív, time-sheet-be rögzíthető tevékenységként tekintenek, akaratlanul is elfojtják azt.
A hatékonyságból és a produktivitásból eredő kreatív alkotás elfojtásának több oka is van. Egyik az időnyomás. Rövid idő alatt kell komplex megoldásokat szállítani, sokat és sokfélét. Kevés idő marad az átgondolásra, elmélyülésre és reflexióra. Egy idő-kényszeres környezetben nagyon hamar sérül az alkotókészség, mivel a hangsúly közvetlenül a célok elérésére helyeződik.
A másik oka a szigorúan sztenderdizált belsős folyamatok és merev rendszerek. Míg egyik oldalról ezek kétségtelenül pozitívan befolyásoljak a hatékonyságot, addig akaratlanul is elfojtják az innováció lehetőségét. A kreativitás ilyenkor merev keretek közé kényszerül, elveszti a képességét a határok feszegetésére és akadályozva van az új megoldások létrehozásában a jól bevett rendszerekkel szemben.
Végül pedig, a kreativitás elfojtásához vezető egyik legegyenesebb út, a hibázástól való félelem. A mai vállalati működések és kultúrák gyakran hangsúlyozzák a teljesítmény maximalizálását a hibák minimalizálásával (és teszi ezt amúgy a minket körülvevő társadalom is). Pedig ettől eltérően, a kreativitás egy olyan vállalati kultúrában tud igazán virágozni, ahol az egyének mentálisan biztonságban érzik magukat, hogy kockázatot vállaljanak és új megoldásokat térképezzenek fel. A hibák minimalizálására való törekvés azonban könnyen teremt olyan környezetet, ami arra készteti az egyéneket, hogy biztonságosan játszanak és ragaszkodjanak a jól bevált módszerekhez, sémákhoz, ezzel teljesen elfojtva a kreativitásukat.
Attól függetlenül, hogy a hatékonyság és a kreativitás két teljesen ellentétes dolognak tűnhet, lehetséges egyensúlyt teremteni. A hatékony működés által, az automatizált, AI vezérelt eszközökkel lehetséges teret és időt teremteni arra, hogy legyen kisebb-nagyobb lélegzetvételnyi idő, amit közvetlen, azonnali hatékonysági korlátok nélkül az alkotásra lehet fordítani.
Járt utat a járatlanért...
Így az innováció és a kreativitás egyik fő kulcsa a “vállalati kísérletezés” kiépítése, ami egy sikeres vállalati kultúra elengedhetetlen része kell, hogy legyen. A szervezetek nagy része még mindig túlságosan konzervatív a kísérletezés mennyiségét és természetét illetően. Pedig egy kísérletező kultúra kiépítésében a munkavállalókat nem riasztja el a kudarc lehetősége, sokkal szívesebben jönnek felszínre új ötletek, innovációk. Amellett, hogy felgyorsítja az innovációt, van egy vállalati szempontból másik nagyon fontos velejárója is: ezekben a kultúrákban a munkavállalók nagyobb valószínűséggel önállóbbak és hoznak jó döntéseket.
Egy ilyen légkör nem alakul ki egyik napról a másikra és nem mindig kell kulturális változásokban gondolkodni. Egyéni viselkedésekre vonatkozó változásokban érdemes, mivel a kultúra egy lassabban mozgó és reagáló része egy vállalatnak. Így egyéni szinten, és leginkább vezetőként tudunk legeredményesebben tenni érte. A kísérletező kultúrára jellemző, hogy felhatalmazó és magában hordozza annak a lehetőségét, hogy nem mindig a vezető tudja a legjobban (sőt, van, hogy egyáltalán nem is tudja, és az is rendben van, hogy ezt beismeri). Ennek ellenére, hatalmas felelőssége van abban, hogy teret adjon és felismerje, hogy sémákat követve működünk-e vagy merünk kísérletezni, hibázni, adunk-e lehetőséget és időt a kreativitás kibontakozásának.
