Ha a fentebbi minden kérdésre igennel válaszoltál, te is a hustle culture áldozatául estél. Dr. Séllei Beatrix pszichológus-gyógypedagógus, foglalkozási rehabilitációs szaktanácsadó, coach és tréner segít megérteni a jelenséget.
A munkafüggőség is betegség, mégis idealizálja a társadalom
Bár a hustle culture fogalmát a 70-es évekhez, az internet megjelenéséhez kötik, talán sosem volt annyira előtérben a jelentése, mint napjainkban. Az Oxford Learner’s Dictionery definíciója szerint a hustle culture, azaz „nyüzsgő kultúra” agresszívan és gyorsan tolja előre az embereket a munka világában. A jelenségre újabb csapást mért a közösségi média elterjedése: arra szocializálódunk, hogy mindig, mindenhol elérhetők legyünk, kikapcsolni, kicsekkolni nem szabad.
És mit eredményezett a munka világában ez a szemléletmód? Egy olyan kulturális berendezkedést, amiben a munka az élet központi, mindenre kiterjedő része, amiben a munkavállaló értéke és az általa elvégzett feladatok közé egyenlőségjel kerül, és ahol a sikeres élet az elvégzett munka mennyiségében mérhető.
„Az egyetlen legitim függőség akár a világban, akár Magyarországon, a munkaalkoholizmus. Az egyes emberek munkaalkoholizmusa pedig szépen át tud gyűrűzni egy egész szervezeti kultúrává, egy branddé. Hogy mi van mögötte? Általában perfekcionizmus – az ember életét kitölti, hogy a legjobbat akarja létrehozni, és a legjobbnak akarja láttatni magát” – mondja el Beatrix, aki szerint a jelenség elsősorvan az Y generáció munkába lépésével kezdődött el. „A fiatalokon sokkal nagyobb a nyomás, mint a korábbi generációkon. Régebben valaki egy egész életet is ledolgozhatott egy szervezetnél, ezzel szemben most munkaerő túlkínálat van, ami versengést szül. És ha ez összetalálkozik az olyan személyiségjegyekkel, mint a teljesítményszorongás és a perfekcionizmus, könnyen átveszi az irányítást a munkafüggés az élet felett".
Ahogy Beatrix is említi, a hustle culture talán legnagyobb veszélye, hogy a társadalom legitimalizálja, sőt, mi több, idealizálja azt.
A hustle culture áldozatát könnyen tünteti fel a társadalom „ambíciózus, célorientált, sikeres karrieristaként”, ezzel ignorálva a tényt, hogy az élet más területeire már nem marad elég energia. Aki 0-24 jelen van a munkában, az ugyanis máshonnan veszi el ezt az erőforrást – nem csoda, hogy a szakemberek szerint a hustle culture-nek köszönhető a kiégés a legtöbb esetben.
A felismerés, hogy már a szabadidőd minden percébe is bekúszik a munka
A szakértő szerint az instrukció a következő: készíts egy kördiagramot, és jelöld be rajta azokat a szerepeidet, amikben saját magad méred. A legnagyobb szeletet az a terület kapja, ami leginkább meghatároz most téged, és csökkenő sorrendben jelöld be a többit is. Állapítsd meg, mi van a fókuszban, és mi az, amire a legkevesebb figyelmed jut. Ha a kördiagramon 80 százalékot kapott a munka, és csak a maradék 20-ban oszlik el a hobbi, a barátokkal töltött idő vagy a párkapcsolat, érdemes újradefiniálnod a szerepeidet.
Még néhány aggasztó jel, amire érdemes figyelni:
- Minden gondolatod a munka körül forog, és még este, olvasáskor is a munkádhoz kötődő szakirodalmakat veszed elő „pihenésképpen”.
- Úgy érzed, igent kell mondanod minden feladatra és megbeszélésre, nehogy elszalassz egy jó lehetőséget, csalódást okozz a főnöködnek vagy kirúgjanak.
- Mindig elérhető vagy: munkaidődön kívül vagy hétvégén is válaszolsz munkával kapcsolatos e-mailekre, mert úgy érzed, az adott feladatot csak te tudod megoldani.
- Szorongást érzel, ha beteget kell jelentened, és nehéz szívvel veszel ki szabadságot, sokszor még az ebédidőd alatt is az e-mailjeid bogarászod.
- Más emberek eredményeihez méred a saját sikereidet.
- Nem ismered fel a saját határaidat, és gyakran érzed magad kimerültnek.
Elindult az „ellenkultúra”, és jobb, ha a munkaadók is figyelembe veszik
A hustle culture fogalmának megszületésével párhuzamosan az utóbbi időben megjelent a munka-magánélet egyensúlyát fókuszba helyező „ellenmozgalom” is, a break culture, azaz „szünet kultúra”.
Hogy miről szól ez az új irányzat? Arról, hogy a produktív munkához mentális jóllét, megfelelő mennyiségű pihenés és határtartás szükséges, és hogy a magánéletünk nem kerülhet a munka árnyékába. Ez a szemléletmód hosszútávon hatékonyabbá teszi a munkavégzést is, mint a hustle culture összességében, hiszen rengeteg kutatás kimutatta már, hogy azok az emberek a legproduktívabbak, akik rendszeres szüneteket tartanak munka közben.
Mit tehetünk a hustle culture ellen, és a break culture mellett?
- A változásnak mindig a cég és a munkaadó oldalán kell elkezdődnie.
- Elengedhetetlen, hogy a főnök is példát mutasson, szabadság idején ne írjon levelet, a munkaidő után ne telefonáljon. Emellett, tartsa tiszteletben a dolgozók szabadidejét is.
- A munkakörnyezetben legyen olyan tér, ahol az emberek pihenhetnek és kikapcsolódhatnak, kötetlenül beszélgethetnek minden órában vagy kétórában 10 percet.
- Nagyon fontos végiggondolni, hogy munkavállalóként hogy állítjuk be az igényszintünket. Ennek része, hogy olyan célokhoz tűzzünk ki, amikkel flow-élményhez juthatunk, viszont a munkával járó mennyiség vállalható és tudatosan behatárolt legyen.
- Keressünk olyan munkán kívüli tevékenységeket, amiknek nincs köze a hivatásunkhoz.
- Ismerkedjünk a slow mozgalommal, azaz a tudatos lassulással! Ezt nem csak a szabadidőben, hanem a munka során is alkalmazhatjuk, hiszen sürgetettség nélkül, valódi figyelemmel hatékonyabbá válik az elvégzett feladat is.
- Ismerjük fel a határainkat, és tudjunk nemet mondani az olyan feladatokra, amikre már nincs kapacitásunk.
- Ne másokhoz, hanem saját kompetenciáinkhoz és energiaszintünkhöz mérjük a teljesítményünket.
A cikk teljes egészében a Forbes oldalán olvasható.
