A főnök újabb munkát akar ránk bízni, túlóráznunk kell, pedig már így is túlterheltnek érezzük magunkat? Részt kellene vennünk egy olyan programon, ami ellen minden porcikánk tiltakozik, amit kínos kötelezettségnek érzünk? Nem feltétlenül kell igent mondani! Adjuk meg magunknak a jogot a mérlegelésre, esélyt az önálló döntéshozatalra, hogy hogyan osztjuk be időnket, energiánkat, legyünk tekintettel a saját véleményünkre, szükségleteinkre, teherbírásunkra.
Miért mondunk igent, amikor nemet szeretnénk mondani?
Gyakran előfordul, hogy nem meggyőződésből fogadunk el valamit, hanem egészen más okokból, amelyeknek az észszerű megfontolásokhoz semmi közük. Így például beleegyezhetünk valami nem kívánt dologba amiatt, mert félünk a konfrontációtól, vagy mert megszoktuk, hogy mindig igyekszünk másnak a kedvében járni.
Sokan attól tartanak, hogy nemet mondani önző vagy udvariatlan, elítélendő, negatív dolog, míg, ha igent mondanak, szorgalmasnak, segítőkésznek fogják őket tartani. Gyakori a félelem is attól, hogy lemaradunk valamiről, amelyet mások átélnek.
Vannak, akiknél a konfliktuskerülés szinte kényszeressé válik, annyira, hogy még egy nehezen tolerált helyzetben sem képesek ellentmondani.
Nemet mondani az képes, aki jól ismeri önmagát. Aki képes egy-egy adott helyzetben döntés előtt feltenni magának azt a kérdést, hogy ha igent mond, annak mi lesz a következménye, nem ront-e az állapotán, nem okoz-e további feszültséget, aránytalan fáradtságot, időhiányt önmagának, nem vezet-e elégedetlenség-, tehetetlenség-érzéshez, kiégéshez.
Miért jó nemet mondani?
Aki nemet mond, az felelősséget vállal a saját döntéseiért, egészséges határokat jelöl ki maga körül, kontroll alatt tartja a külső hatásokat, ami hosszútávon erősíti az önbizalmát, önbecsülését, sok felesleges stressztől kíméli meg, és jó hatással van a mentális egészségére.
Növeli a mozgásszabadságát, amire a saját fejlődéséhez, jóllétéhez, céljai eléréséhez nagy szüksége van.
A nemet mondás új távlatokat, új lehetőségeket nyithat, segít a döntéseiben megfelelő fontossági sorrendet felállítani.
Ha pedig mégis úgy alakul, hogy semmiképpen nem mondhatunk nemet, bármennyire is szeretnénk, akkor úgy mondjunk igent, hogy ne adjunk fel semmit abból, amit addig sikerült elérnünk: például beszéljünk meg a munkához megfelelő, teljesíthető határidőt, vagy legalább részben delegáljuk a feladatot, kérjünk hozzá munkatársi segítséget. Az sem mindegy, hogy ha nemet mondunk, azt hogyan tesszük!
Hogyan lehet jól nemet mondani?
A „nem”, az elutasítás hangneme ne legyen ingerült, felcsattanó, sértődött, idegesen védekező, negatív, hanem kedves, empatikus, a másik szempontjait is megértő, őszinte, pozitív. Nem kell azonnal reagálni, jobb előbb végiggondolni a lehetséges következményeket. Ha érthetően, határozottan megmagyarázzuk az indokainkat, kevesebb feszültséget generálunk.
Sokat segíthet, ha az adott feladatra igyekszünk javasolni más alternatívát, esetleges megoldást. Az elutasítást kísérje valami pozitív kijelentés, ami nyitva hagyja a lehetőséget a további együttműködésre. Az egyik legjobb a szendvics-módszer: a „nem” előtt és után valami engedékeny, a kapcsolatra jótékony hatást gyakorló gesztus. Pl. „Nagyon kedves vagy, hogy gondoltál rám! Sajnos, most nem mehetek el a termékbemutatóra, de a jövő héten hívni foglak.”
Az esetenkénti nemet mondásnak még az az előnye is megvan, hogy felértékelődnek az „igenek” is, hiszen senki nem veheti magától értetődőnek a mindenkori készséges beleegyezést, túlmunkát vagy bármilyen céllal, más kedvéért feláldozott időt.
A cikk eredetileg a HRDOKTOR oldalán jelent meg és a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.
