Elég keveset tudunk a Z generációról, és egyelőre jól van ez így. Egyrészt azért tudunk keveset, mert kevés a nagy elemszámú, komolyan vehető hazai kutatás, ami a nagyjából 1995 és 2010 között született fiatalok viselkedését, céljait, motivációit kutatja. És azért is, mert a Facebook-generáció javarészt még az iskolapadokat koptatja, így a munkaerőpiaci közös tapasztalataink még nagyon szűkek. Jól van ez így, ne küzdjünk ellene, mert nincs annál rosszabb, mint amikor az ismeretlentől való félelem által vezetve olyan megbélyegző címkéket aggatunk egy teljes generációra, mint a „zsoldosok”, vagy a ”nincs kitartásuk” vagy, hogy „hiányzik belőlük az alázat”.

Íme néhány gondolat a kiégéssel ügyfeleinél gyakran szembetalálkozó coachtól – a teljesség igénye nélkül. Honnét tudhatjuk, hogy amit érzünk (vagy a másikon tapasztalunk), kiégés vagy csak unalom? És bármi is legyen, azaz bármelyik fázisban járjunk is a kiégés felé vezető úton: hogyan állíthatjuk meg a folyamatot?

Nem mindegy, hogy medvehagymát vagy gyöngvirágot szed az ember: hogyan tanultunk meg alkalmazkodni, és ez alapján hogyan változzunk ma. A cikk Egri András (AddWise Consulting), JobXperience konferencián tartott, A változás kínjai című előadása alapján született.