A rugalmas munkavégzés a támogató szervezeti kultúra indikátora – na de ki részesüljön belőle? Erre a kérdésre ugyanis korántsem adható egyértelmű válasz. Dr. Geszler Nikolett, az Ipsos szakértőjének cikksorozata a munkahelyi rugalmasság pozitív és negatív hatásaival foglalkozik. A korábbi részeket itt és itt közültük.

Mindannyiunkat foglalkoztató téma a munkavállalói elköteleződés receptje. A home office, távmunka, rugalmas munkaidő az utóbbi időben kulcsszavaknak számítanak a kérdésben – de a dolog azért korántsem ennyire egyszerű. Az Ipsos szakértője, dr. Geszler Nikolett egy cikksorozat keretében foglalkozik a munkahelyi rugalmasság pozitív és negatív hatásaival. Ezúttal azt tárgyalja, vajon tényleg kizárólag maguk a munkavállalók-e saját munka-magánélet egyensúlyuk kovácsai; mi motiválja őket abban, hogy még több munkára használják fel a rugalmasságot; és hogy hol húzódik a felelőssége mindebben az ügynevezett mohó szervezeteknek. A cikksorozat korábbi részét itt olvashatjátok.

Home office, távmunka, rugalmas munkaidő… a munkavállalói elégedettség növelésének jól ismert szervezeti eszközei. De vajon tényleg ennyire egyszerű és univerzális a munkavállalói elköteleződés receptje? És miből ered, hogy egyesek autonómiaként élik meg a rugalmasságot, míg mások a munkavállalók kizsákmányolásának eszközeként tekintenek rá? Dr. Geszler Nikolett, az Ipsos szakértője a munkahelyi rugalmasság pozitív és negatív hatásait tekinti át.