A vezetők 35 százaléka inkább kiugrik ejtőernyővel, minthogy szembesítse a csapatát egy velük kapcsolatos problémával.

Az utóbbi hetek intenzív élménye és felismerése volt számomra, hogy az objektív megfigyelői szerepet milyen nehézzé teszik bizonyos belső torzítások, amik tudat alatt működnek bennünk. Az elmúlt időszak a Legacy-nál leginkább a Development Centerekről (DC-kről) szólt, jelen blogpostot az ott megfigyelőként megélt tapasztalatok ihlették. Vass Andrea junior szervezetfejlesztő, coach írása.

A pandémia előtt nagyon megbecsültük azt a heti egy-két home office-t, ami nagyvállalati környezetben általános volt, és egyre inkább kezdett elterjedni más munkahelyeken is. Gyakran elhangoztak olyan vágyakozó kijelentések, amik azt tükrözték, de jó is lenne még többet otthonról dolgozni, vagy jó lenne egy vegyes megoldás. Vass Andrea junior szervezetfejlesztő, coach írása.

Azt, hogy megtegyünk valamit, hogy cselekedjünk, és ne csak álmodozzunk, a motivációnk irányítja. A motivációnk pedig a belső szükségleteinkből, vágyainkból ered. Az önmotiváció az a belső erő, ami hajt akkor is, amikor a dolgaink nem úgy mennek, ahogy szeretnénk. A belső motivációból fakadóan kezdünk tanulni valamit, építünk, alkotunk, fejlesztünk, kitalálunk új dolgokat, vagy hozunk meg döntéseket, amelyek sokszor nagyot változtatnak az életünkön. 

„Az emberek nem a dolgoktól félnek, hanem attól, ahogy látják őket.” – Epiktétosz

A coaching jó eszköz arra, hogy tanuljunk magunkról, fejlődjünk és eltérjünk a megszokott működésünktől. A coaching a változás katalizátora. Persze a változáshoz ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és ez bizony nem olyan könnyű.