Miért olyan felemelő dolog ámulatba esni, és hálát érezni? Miért van az, hogy nemcsak kicsi, de egészen nagy dolgok mellett is elsétálunk az életünkben, amiket észre kellene vennünk? Amiket ha észrevennénk, jobb emberekké, jobb munkavállalókká, partnerekké, barátokká (stb.) válnánk, és általában véve az elégedettségünk, a jóllétünk növekedne? Ezeket a kérdéseket járta körül dr. Ferenczi Andrea pszichológus, egyetemi adjunktus (Károli Gáspár Református Egyetem) az idei Pszinapszison megtartott előadásában.

Az agilitás ma nemcsak a munka világában, de a pszichológiában is hívószónak számít: mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az idei Pszinapszison több előadás is foglalkozott a témával. Az alábbiakban lesz szó a scrum csapatok ideális összetételéről és működéséről, a scrum master szerepéről, az agilis átállás buktatóiról, a motiváció haláláról és feléleszthetőségéről, agilitás és szervezeti tanulás kapcsolatáról, valamint sorra vesszük az agilitással kapcsolatos legfontosabb tévhiteket is.

Kidurranó lufik, sáros cipők, tányérzsonglőrködés és változatos stresszmegküzdési megoldások is előkerültek Kis-Tamás Loránd szervezetfejlesztő pszichológus, life és business coachnak a Pszinapszison vasárnap megtartott előadásán. A munkanap folyamán minket érő hatások erőteljesen dolgoznak bennünk a magánélet békésnek tervezett óráiban is, azonban szerencsére már nem csak azt ismeri fel sok szervezet, hogy igen nagy mennyiségű pszichoszociális ártalom éri a munkavállalókat nap, mint nap, hanem azt is, hogy ezen ártalmak kezelésére vannak jó megoldások: ezekből kaphattunk egy csokorra valót.