GyártásTrend: 2004-ben csatlakoztál a Continental-hoz mint logisztikai koordinátor, 2023-ban pedig már a terület regionális vezetője vagy ( Head of Customer Logistics Commercial Vehicle IEMEA). Mesélj kérlek az útról, ami idáig vezetett. 

Béresné Kovács Henrietta: Mindig olyan munkát szerettem volna végezni, ami összetett, izgalmas és a középpontjában a kommunikáció áll. A logisztika a teljes körű szervezés és irányítás tudománya. Erről a szóról sokaknak kizárólag a szállítmányozás, fuvarszervezés jut az eszébe, de valójában ennél jóval izgalmasabb, része a beszerzés, raktározás, gyártástervezés, vevőlogisztika, disztribúció, tehát ezeknek a folyamatoknak egyetlen rendszerben történő összehangolása, optimalizálása. Én ennek szerettem volna az aktív részese lenni. Ezért választottam közgazdászként  a Termelésirányítás, Termelésszervezés, Logisztika szakirányt. Ami 2002-ben még elmélet volt, az azt követő években gyakorlattá, valósággá vált számomra. 

Egészen véletlenül, a Munkaügyi Központon keresztül kerültem a nyíregyházi Continental-hoz, amely meghatározó autóipari beszállító, többek között kamionokhoz, vasúti gyárművekbe, vezetői ülésekbe gyárt légrugó rendszereket. Emellett nálunk készülnek a gumikompenzátorok, amelyeket elsősorban erőművekbe, illetve csővezeték-rendszerekbe építenek be.  A logisztikai osztályon (ma már Supply Chain Management terület) kezdtem el dolgozni, ahol a feladatom a nemzetközi vevőkkel való kapcsolattartás, a rendelések kezelése, illetve az ehhez kapcsolódó belső egyeztetési, tervezési munka volt. Folyamatosan megtanultam, milyen alapvető műszaki tudás szükséges a munkámhoz. 

GYT.: Milyen emlékezetesebb állomásai voltak ennek a példaértékű karrierútnak? Miben látod sikered kulcsát? 

BKH.: Kellett a kitartás, nem volt könnyű fiatal lányként meggyőzni a rutinos, zömében férfiakból álló környezetem, hogy alkalmas vagyok a feladatra. A közvetlen kollégáimtól rengeteg segítséget, támogatást kaptam, ők biztattak, segítettek át a kezdeti nehézségeken, tanítottak a megoldásfókuszú szemléletre. Az évek során megerősödött a bizalom felém, egyre többen és egyre többet fordultak hozzám. Ez már nem csak munka volt számomra, nem csak kötelesség. Gyakran éreztem hiányát a produktumnak, hogy a munkám nem kézzel fogható, majd ráébredtem, hogy a mi produktumunk a siker, amikor megoldunk egy problémás helyzetet, amikor lehetetlennek tűnő feladatot valósítunk meg. A visszajelzés, amit a vevőinktől, illetve a helyi és a nemzetközi kollégáinktól kapunk, felbecsülhetetlen. Idővel már én magam tudtam segíteni a kollégáimat, mentorként támogattam őket és tanultam velük együtt. Fontos, hogy bátran adjuk át a már megszerzett tudást, jó gyakorlatot. Ez a hozzáállás segít elérni a mind a közös mind az egyéni céljainkat.
Az elmúlt 5-8 év a változásokról, a kihívásokról szólt. Extrém módon fejlődtek a gyakorlati módszereink, az eszközeink, a tudásunk és a kapcsolataink. Büszke vagyok, hogy kivételes munkakörnyezetben dolgozhatom, támogató, sokoldalú és segítő kollégáim vannak. Feltétel nélkül számíthatunk egymásra és ez kivételes. Ilyen környezetben fejlődni nem nehéz. 

GYT.: Milyen fontosabb kihívások és elért sikerek övezték tevékenységed?

BKH.: Számomra óriási siker, hogy Local Key User-ként egyike lehettem annak a csapatnak, amely a ContiTech csoport szektoron belül Nyíregyházán elsőként vezette be sikeresen  az SAP vállalatirányítási rendszerének legújabb platformját, az S/4 HANA-t. Ezen a rendszeren belül a különböző modulok - Sales & Distribution, EDI (Electronic Data Interchange), Transport Management, Foreign Trade – alapvető eszközei a vevőlogisztika mindennapos munkájának. Ez az „elsőség” extra felelősséget is jelentett, hiszen a template-t, azt a sablont, amelyet majd több ContiTech telephely is követni fog velünk együtt dolgozták ki. Abszolút sikernek élem meg, mert mind szakmailag, mind emberileg extra kihívás volt. Ez egy jó próbája volt a szakmai és magánéleti kapcsolatainknak is, a család türelme, támogatása nélkül nagyon nehéz lett volna ezt végigcsinálni.

GYT.: Logisztikai vezetőként munkád mely területét szereted a legjobban, miért? Hogy néz ki egy napod, melyek a jellegzetes feladataid? 

BKH.: A vezetői munka már egészen mást jelent, a felgyorsult világ megváltoztatta a vezetői feladatokat, elvárásokat. Ezek nemcsak szakmai feladatokkal kapcsolatosak, egyre inkább a people menedzsment irányába mutatnak. Ugyan még új számomra ez a feladat, de biztosan tudom, hogy a bizalom kiépítése, az együttműködés kialakítása, a szakmai fejlődésük elősegítése jelenti számomra a motivációt. Nagy kihívás a munka – magánélet egyensúlyának megteremtése, fenntartása. A jó vezető számomra ezt jelenti, igyekszem ennek megfelelni. 
Most egy szervezeti átalakulás elején járunk, a csapatom már nem csak a helyi kollégákra korlátozódik. Három ContiTech telephely vevőlogisztikai feladatainak az újraelosztása a feladatom, rendszer- és folyamatszintű hatékonyság megteremtése a cél.  Jelenleg a munkaidőm nagy része különböző meetingekkel telik, illetve egyre többet utazom. Ezek célja az, hogy megismerjem más telephelyek folyamatait, szinergiát találjak és kialakítsunk egy kompaktabb vevőkapcsolattartási rendszert.

GYT.: Hogy látod a logisztikai feladatkör aktuális kihívásait? Milyen megoldásokat szállít ezekre e (a technológia bevonásával) a vállalat? Hogyan változott a terület mióta beléptél a céghez? 

BKH.: Az SCM-en belül a vevőlogisztika alapvetően „backoffice” tevékenység. Ugyan nem találkozunk személyesen a partnerekkel, viszont online napi szinten kapcsolatban vagyunk. Mi dolgozzuk fel a rendeléseiket, speciális elvárásaikat figyelembe véve közvetítjük igényeiket a gyártás, a műszaki szervezet felé, gondoskodunk a termék időben történő szállításáról, nyújtunk segítséget pénzügyi, minőségi kérdésekben. Tulajdonképpen mi képviseljük a vevő érdekeit a cégen belül, a mi hozzáállásunk, az általunk nyújtott kiszolgálás színvonala járul hozzá a vevői elégedettséghez. Fő cél az, hogy a vevő számára értéket adjunk át. Hogy bennünk gondolkodjon minél hosszabb távon, bátran forduljon hozzánk. Ezek a feladatok megadták azt, amire mindig vágytam, ablakot nyitottak a világra, hiszen világszerte vannak megbecsült kapcsolataink, munkatársaink.
Az elmúlt 20 évben folyamatosan új kompetenciákkal gazdagodtunk, hiszen a naponta megoldandó összetett feladatok komplex látásmódot igényelnek. A digitális környezet, az SAP (vállalatirányítási rendszer) használata, az interkulturális és kommunikációs készségek, a fejlett analitikai jártasság már elengedhetetlen. 

GYT.: Nőként mennyire volt nehéz a karrierépítés, szembesültél ennek előnyös vagy árnyoldalaival? 

BKH.: Úgy gondolom, hogy nőként sosem a tudás volt az akadálya az érvényesülésnek. A nők felé jellemzően olyan elvárások érkeznek (már kislány koruktól fogva), hogy legyenek kedvesek, együttműködőek, míg a férfiak (kisfiúként is) álljanak ki magukért, versengjenek. Nyilván ez erősen befolyásolta az esélyeket. Különösen akkor, ha nem egy tipikusan feminin területen tölt be vezetői pozíciót egy hölgy, pl. egy autóipari vállalatnál. Azt tapasztaltam, hogy néhány éve még a nők alulreprezentáltak voltak a különböző vezetői pozíciókban, nagyobb arányban képviseltették magukat a szervezetek alsóbb szintjein, mint férfi kollégáik. Egyértelmű pozitív fejlődést látok ebben. Ennek hátterében a nők és a férfiak eltérő vezetői képességei, eszköztára állhat. Ma már azt látom, hogy a jelenlegi vállalati modellben központi szerepet kap az a vezetői stílus, ahol a munkavállaló és a felettese között már nem egyfajta üzleti kapcsolat van, eszköztára nem csak a fizetésemelés, prémiumok, extra szabadnapok, hanem van egyfajta összehangolódás, nyitottság mindkét fél részéről. Ez lehetőséget ad arra, hogy a szervezeti célok és az egyéni célok megegyezzenek.
Ma már sokkal jobban felelősséget kell vállalni a vállalati hierarchia alsóbb szintjein is. Felértékelődött a teammunka, átrendeződött a klasszikus vezetői szerep. Fontos értékké váltak a kihívásokkal teli, izgalmas feladatok, amelyeket csak kölcsönös bizalomra és szoros kapcsolatra alapozva lehet teljesíteni. Ebben a helyzetben egy nő számára előny, ha empatikusabb, gondoskodóbb, fontos számára a csapatmunka. Egyfajta alternatív megoldás lehet például egy női vezető megválasztása bizonyos helyzetben, különösen egy válság idején. Úgy érzem, hogy az a tény, hogy nő vagyok már nem befolyásolja negatívan a lehetőségeimet, a tapasztalat, a gyakorlat felülkerekedett. 

GYT.: Miért ajánlanád a pályaválasztás előtt álló fiatal lányoknak ezt a karriert? 

BKH.: A pályaválasztás során nagyon tanácstalan voltam, egy dologban viszont biztos, hogy elégedett szeretnék lenni: kihozni magamból és környezetemből a legjobbat. Nem volt lehetőségem külföldre utazni, idegen országokat, kultúrát megismerni, olyan munkát szerettem volna, ahol kitárul számomra a világ. Mindezt megkaptam, hiszen a vevőlogisztika révén naponta van lehetőségem beszélgetni, együtt dolgozni olyan emberekkel, akik más kontinensen, más országban élnek. Izgalmas, hogy a munkám elvégzéséhez sokféle ismeretre van szükség: nyelvtudás, kommunikációs készség, termékismeret, külkereskedelmi ismeretek, minőségi előírások ismerete, informatika és még sorolhatnám.

A logisztika sosem állandó, képesnek kell lennünk folyamatosan megújulni, változni és innovatívnak lenni. Legyen egy válság, mint a háború, majd ennek következtében megjelenő energiaválság, egy vis major helyzet vagy egy elakadt konténerhajó a Szuezi-csatornában, akkor is talpon kell maradni, meg kell oldani. A legjobb dolog, amire a munkám megtanított az, hogy lehet bármilyen nehézség, probléma, az a jó hozzáállás, ha a megoldásra törekszünk és nem pánikolunk. És senki sincs egyedül, csapatban mindent meg tudunk oldani.  Nem kell félni a hibáktól se, azokból tudunk a legtöbbet tanulni. Vezetőként megtanultam azt is, hogy lehetőségem van úgy megosztani a kompetenciámat, hogy attól nem vagyok kevesebb, a pozíció nem gyengül, hanem a tudás összeadódik és  az együttműködés van középpontban. 

GYT.: Milyen kihívások, tervek motiválnak aktuálisan? Hogy képzeled el az életed 5 év múlva?

BKH.: Tavaly lehetőséget kaptam arra, hogy a helyi vevőlogisztika csapat után egy nagyobb, nemzetközi tagokból álló teamet irányítsak. Óriási kihívás, hiszen ez már nemcsak szakmai mentorálás, hanem egy igazi vezetői feladat. Hajlamosak vagyunk igen magas elvárásokat támasztani magunk és mások felé vezetőként. Én nem szeretnék ebbe a hibába esni, bízom abban, hogy fókuszálni tudok azokra az elengedhetetlen tulajdonságokra, amelyek egy jó vezetőt minősítenek, pl. tisztelet, kommunikáció, visszajelzés, öntudatosság, empátia, szisztematikusság és agilitás.
Elég tapasztalt vagyok már ahhoz, hogy nagyon egyszerűen megfogalmazzam, hogy hol képzelem el magam 5 év múlva. Megértettem, hogy nem az számít hol vagyok, mit csinálok, ha azt egészségesen, boldogan és motiváltan teszem. A vágyam az, hogy inspiráló hatással legyek más emberekre, hogy pozitívan hassak a körülöttem lévőkre. 

GYT.: Munka mellett hogyan kapcsolsz ki, milyen hobbik, szenvedélyek segítenek a feltöltődésben?

BKH.: Nagyon boldog életem van, körbeölel a családom. Minden szabad percem igyekszem velük tölteni, persze van lehetőségem sportolni, szívesen tekézem a kollégáimmal. Hálás vagyok a munkahelyemnek, hogy lehetővé tette, hogy legyen egy amatőr tekecsapatunk, ami tovább erősíti az amúgy is szoros, családias viszonyt a kollégáimmal.