Elért eredmények
Először is a kitűzött célokat érdemes áttekinteni, milyen életterületeken tűztük ki azokat, miért pont azokat, és miben sikerült önmeghaladást elérnünk. A célunk elérése során, milyen képességekre, új ismeretekre, ismeretségekre tettünk szert, mellyel gazdagabbá váltunk, melyeket aztán a jövőben is bevethetünk más célok elérésekor. A szakmai kompetenciánkon vagy a személyiségünkre jellemző, más emberekkel történő kapcsolódásainkon sikerült fejlődést elérnünk? Milyen akadállyal szembesültünk az év során, melyet meg kellett oldanunk? Miért lehetünk hálásak magunknak ebben az évben, mely által többé váltunk? Mi(k) volt(ak) a legnagyobb tanulságok, mely(ek)re rá kellett jönnünk, és el kellett sajátítanunk? Mire/Mikre vagyunk a legbüszkébbek?
Fejlesztendő területek
Ezen a ponton azt érdemes megvizsgálni, hol mely életterületeken vannak még fejlesztendő pontok.
Itt fontos, hogy ne ostorozzuk magunkat, hogy mi nem sikerült, abból, amit az év elején kitűztük. Az év értékelése nem az önostrozásról szól, mert az csak frusztrációt szül, hanem arról, hol és hogyan tudnánk még a különböző életterületeinket még jobbá tenni, illetve hogyan teremthetünk közöttük egyensúlyt. A frusztráció útmutatást adhat, mit és hogyan szeretnénk fejleszteni. Hol és miért érzünk frusztrációt? Min szeretnénk változtatni? Mi annak a célja, amiért azon az életterületen szeretnénk változtatni? Mit szeretnénk elérni? Hogyan tudjuk azt elérni; milyen erőforrások állnak a rendelkezésünkre? Egy adott helyzetben, a célunkat tekintve milyen lépésekre van saját felelős ráhatásunk? Hogyan tudunk egy helyzetre nem problémaként, hanem megoldandó feladatként tekinteni? Nem azt érdemes feltenni magunknak, hogy „mi lett volna, ha…”, hanem hogy milyen értékes leckét tanultunk a múltunkból, ami alapján egy adott helyzetet már másképp csinálnánk, és másképpen is tudunk csinálni.
Meglehet, hogy a célunkat csak részben sikerült elérnünk. Egy cél elérése, csakúgy, mint az élet maga is egy fejlődési folyamat. Akkor vagyunk boldogok, ha fejlődik az életünk.
A fejlődés egy folyamat
Krízis során „megakad az életünk”, beragadunk egy helyzetbe, amikor is azt érezzük, nincs tovább. A tudat beszűkül, hogy a megoldandó problémára fókuszáljon, a megoldást keresve. Amikor depressziót érzünk, a múltban élünk, míg amikor aggódunk, akkor a jövőben. Hogyan tudjuk a fókuszunkat a jelenben tartani, és hogyan tudunk áramlásba, „flowba” kerülni? Mi okoz nekünk boldogságot, „flow” élményt? Mikor érzem, hogy flowba kerülök? A fejlődés mindig egy folyamat. Ha kis lépéseket teszünk minden nap, minden héten, már előre haladtunk, s a folyamat egyszer csak beérik.
Mi legyen a következő cél?
Nem létezik kőbe vésett tökéletes megoldás, hanem egy-egy helyzet személyre szabva válik tökéletessé, azaz mindenkinek a saját megoldása a jó.
Érdemes a képességeinkhez és személyiségünkhöz mérten kitűzni és megvizsgálni a saját céljainkat, és feltenni azt a kérdést, hogy miért is szeretnénk egy adott célt elérni. Mire tesszük fókuszunkat? Mi okozna nekünk elégedettséget? Célunk eléréséhez mindenképpen szükségünk lesz arra, hogy konzisztensek és fegyelmezettek tudjunk maradni, még akkor is, ha úgy érezzük, éppen nem jutunk előre. Ha fegyelmezetten, konzisztens módon foglalkozunk célunkkal, mindig valamelyest haladunk előre.
Ahogy Henry Ford is fogalmazott: „Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”
Mire van szükségünk ahhoz, hogy el tudjuk hinni, elérjük a célunkat?
