Sue Hadfield és Gill Hasson négy különböző kommunikációs stílust különít el, melyekkel a hétköznapok során találkozhatunk. „Miért lehet szükség ezek ismeretére?” – merülhet fel bennünk a kérdés. Nos, a négy típus tudatában nemcsak magunkat ismerhetjük meg még jobban, hanem azok személyiségét és szándékait is, akikkel éppen csevegünk.

Ezt érdemes tudni a négy típusról

A négy kommunikációs forma közül általában egy hangsúlyosabban jelenik meg az egyén esetében, a határok mégis elmosódhatnak; lehetnek átmenetek attól függően, hogy milyen körülményben, melyik stílusban tudunk eredményesebben fellépni.

Akik javarészt az agresszív beszédmódot alkalmazzák, azok gyakran magabiztosak, türelmetlenek lehetnek, és indulatosabban nyilvánulhatnak meg a beszélgetések során. Jogaikat szinte mindig sikerül érvényesíteniük, mivel nehezen tűrik, ha ellent mondanak nekik. Ennek margójára azonban gyakran figyelmen kívül hagyják mások igényeit, amitől ellenségesnek tűnhetnek. A döntéshozás esélyét nem szívesen adják át másnak, viszont ha a dolgok nem nekik kedvezően alakulnak, a felelősséget gond nélkül átháríthatják a beszélgetőpartnereikre.

A jobbára passzív felek az előző típus ellenpólusának tekinthetőek. Jellemző rájuk a hallgatás, és nem szívesen nyilvánítják ki a véleményüket. Ennek az lehet az oka, hogy kevésbé magabiztosak, mivel úgy érzik, nem járatosak a témában, vagy egyszerűen más, harsányabb beszélők mellett nem érzik szükségét a felszólalásnak. Nehezen érvényesítik az igényeiket egy-egy beszélgetés folyamán, és a nézeteltérések elkerülése érdekében akár a nekik nem tetsző feladatra is igent mondanak. A döntéshozás súlyát és az ezzel járó felelősséget általában nem szívesen vállalják.

A többségében passzív-agresszív felek az előző két típus jellemzőinek elegyét mutatják. Ők a jogaik érvényesítéséhez általában kerülőutakat alkalmaznak, nem szemtől szemben vállalják a véleményüket. Gyakran folyamodhatnak játszmákhoz, hogy látszólag másokkal egyetértve, humorba csomagolva végül elérjék a céljaikat. Bár úgy tűnhet, nem feltétlen a rosszindulat vezérli őket. A halogatás vagy egyéb stratégiák segítségével a konfliktusok elkerülése és a kapcsolataik fenntartása a cél – ami, noha rövid távon hasznos lehet, hosszú távon partnereik átláthatnak rajtuk, a kapcsolatok ellaposodhatnak és őszintétlenné válhatnak.

Ha főleg asszertív kommunikációt alkalmazol, akkor képes vagy érvényesíteni magadat egy beszélgetés folyamán, és közben mások jogai sem sérülnek. Figyelmes és magabiztos csapatjátékos vagy, aki döntéshozás és konfliktusok esetén a win-win – minden fél számára nyereséges – végkifejletre törekszik. Nem kritizálsz fejvesztve, hanem érvelsz, miközben másoknak is megadod a felszólalás lehetőségét.

Mindezek tudatában fontos kiemelni, hogy egyik kommunikációs típus sem tekinthető rossznak. Mindegyiknek megvan a maga sajátos szituációja és párosítása, melyben kiegészíti a beszélgetőpartner stílusát, ezáltal biztosítva a diskurzus akadálytalan folyását.

Minden stílusnak megvan a maga előnye

Akik hajlamosak agresszív beszédformát alkalmazni, jellemzően egyenesen és tisztán kommunikálnak. Náluk nincs helye félrebeszélésnek: nem fér hozzá kétség, hogy amit mondanak, azt úgy is gondolják. Frontemberként biztosan beléjük fektethetjük a bizalmunkat, mivel javarészt sikeresen érvényesítik az akaratukat és elérik a kitűzött céljaikat. Határozott fellépésüknek hála remekelhetnek olyan felállásokban, ahol hatalmas az információáradat, és ahol nincs helye kétkedésnek.

Az előző ellentéte a passzív forma, melynek képviselői általában a fehér zászlót lobogtatják. Ők általában a többség által kedvelt személyek, akik könnyen alkalmazkodnak mások igényeihez, ennél fogva velük van a legnagyobb esély a konfliktusok elkerülésére vagy feloldására. Kiváló hallgatóságnak bizonyulnak, akik mindig igyekeznek fenntartani a jó hangulatot egy békepipa mellett.

A passzív-agresszív stílus alkalmazói stratégiák széles tárházával, esetleg kegyes hazugságokkal, időhúzással próbálnak kikeveredni a kalamajkából. Gyakran azért folyamodnak efféle módszerekhez, hogy a konfliktushelyzetekben ne kelljen megbántaniuk a másik felet, ezáltal elkerülhessék a súrlódásokat, és a kapcsolataikat hosszabb távon is fenntarthassák.

A cikk a megoldaskozpont.com oldalán jelent meg.