Miért választottad a HR szakmát?

Alapvetően a pszichológia iránti szeretetem/szenvedélyem vitt ebbe az irányba. Bár nem pszichológus a végzettségem, hanem közgazdász, mégis az életem egyik fontos mozgatórugója, így elkezdtem gondolkozni azon, hogy hol tudnám ezt hasznosítani az üzleti szférában, és így találtam rá a HR-re, illetve végeztem el egy life coach képzést Budapesten. A HR nagy átalakuláson esett át az elmúlt időszakban, és véleményen szerint egy nagyon komplex és elengedhetetlenül fontos területté nőtte ki magát, ahol bőven lehet alkotni akár hard akár soft részen. Nekem a soft része a szívügyem ezen belül is a mentális egészség és fejlesztés. 

Hogyan képzeled el az ideális karrierutad, és milyen lépéseket teszel ennek elérése érdekében? 

A pályafutásomat a Nestlénél kezdtem Budapesten HR asszisztensként, onnan lépkedtem felfelé, először L&D koordindátorrá majd a Cofidisnél lettem toborzási specialista, utána hazaköltöztem Pécsre, és a Bonafarmnál voltam Bólyban HR Business Partner. Jelenleg a pécsi Körber Hungária Kft.-nél dolgozom mint toborzási specialista. A jövőben még nagyon szeretnék szervezetfejlesztéssel is foglalkozni, ennek érdekében gondolkodok egy tréner képzés elvégzésén is. 

Mi motivál téged leginkább a munkában, és hogyan tudják ezt a munkáltatóid támogatni? 

Nekem nagyon fontos, hogy meglegyen az autonómiám, legyen saját döntési terem, és bízzanak a munkámban és a meglátásaimban. Ezeken kívül a rugalmasság, a támogató légkör, a jó csapat illetve, hogy azt érezzem, hogy fontos, amit csinálok és hatással vagyok a környezetemre. Fontos a felelősség is, hiszen ha van felelősség akkor annak értelme és hozadéka is van. Azt érzem, hogy ebből a szempontból nagyon jó helyen vagyok jelenleg.

Hogyan kezeled a munkahelyi stresszt, és milyen technikákat alkalmazol a feltöltődéshez? 

Nekem az a stratégia vált be, ha úgy érzem, hogy nagyon sok feladat van egyszerre és összecsaptak a fejem fellett a hullámok akkor egy pár percre kilépek a helyzetből, csinálok egy kávét, veszek pár nagy levegőt, sétálok egy kört és utána frissen újra ránézek és általában ilyenkor könnyebb lesz priorizálni, újraértelmezni a feladatokat. Nagyon fontosnak tartom kiemelni ebben is a vezető és a csapat szerepét, mert egy tőlük érkező támogató hozzáállás és segítségnyújtás már önmagában rengeteget tud segíteni a feltöltődésben és a stressz kezelésében is. Ez megadja azt, hogy ki lehet beszélni a problémákat, szorongató helyzeteket, és már ez segít könnyíteni az ember lelkén.

Hogyan viszonyulsz a hagyományos munkaidőhöz, és milyen alternatív munkarendeket tartanál előnyösnek? 

Én abszolút a kötetlen munkavégzés híve vagyok, azokban a munkakörökben, ahol ez megvalósítható. Egy kiváló opció lehet még az irodai munkavégzés és a home office vegyítése, tehát a hibrid munkavégzés, ahol lehetőség van arra, hogy jobban rendelkezz a saját időd felett, amikor otthonról dolgozol, de ugyanúgy benne maradj a cég vérkeringésében az irodai napokon. A Covid szerencsére megmutatta, hogy lehet ezt jól csinálni, és a fiatalabb generációknak már egy alapelvárássá is vált a munkáltató felé. Azt látom a piacon, hogy nagy hátrányban vannak munkaerő szempontból azok a cégek, ahol ezt nem támogatják.

Szerinted miben segíti az AI és a digitalizáció fejlődése a HR-t? 

Elsősorban szerintem a toborzásban és adminisztrációban nyújtja a legnagyobb segítséget. Szerintem az AI és a digitalizáció legnagyobb előnye, hogy rengeteg időt spórol, ha jól van használva. Például az önéletrajzszűrés vagy a jelöltekkel való első kapcsolatfelvétel sokkal gyorsabb és automatizálható, így a HR-es tényleg arra tud koncentrálni, ami igazán számít: a személyes kapcsolatokra és a jelöltélményre. Nyilván ehhez meg kell ismerni az eszközöket, tudni kell őket jól használni, mi is most ismerkedünk velük, de hosszú távon, amikor már bejáratott, akkor adott esetben a eecruiter már tényleg csak a lényegre tud fókuszálni, és így minőségibb munkát tud végezni.

Milyen elvárásaid vannak a vezető(i)ddel szemben, és hogyan tudnak ők leginkább támogatni téged? 

Talán erről a motivációnál már szót ejtettem: számomra nagyon fontos, hogy kapjak szabad mozgásteret és bízzanak a munkámban. Amit fent még nem említettem, de fontos, hogy mind szakmailag, mind emberileg fel tudjak nézni a vezetőmre. A szakmaiságon túl abban hiszek, hogy a vezető legnagyobb ereje mindig abban rejlik, hogy hogy tud bánni az emberekkel, hogy tudja őket motiválni, mennyire érzik a dolgozók, hogy számíthatnak rá és nagyon fontosnak tartom az empátiát és önismeretet is. Hiába nagyon jó egy vezető szakmailag, ha ezek a skillek hiányoznak. Ezeket a készségeket folyamatosan érdemes fejleszteni mert azok a munkavállalók, akik elégedettek, motiváltak, megbecsülve érzik magukat, sokkal minőségibb munkát végeznek, és ez mindenkinek az érdeke.

Mit tanácsolsz, hogyan kezeljék a vállalatok a generációk közötti különbségeket? 

Ez egy izgalmas kérdés, és ma már nagyon trendi is lett ezzel foglalkozni, szerencsére több nagyobb cég is szokott már hívni témában jártas szakembereket, akik tartanak erről előadást, és lehet tőlük kérdezni is. Szerintem ennél a témakörnél a megértés és az elfogadás a legfontosabb. Megérteni azt, hogy mi jellemző az adott generációra és elfogadni az ebből származó különbségeket. Ha tudjuk, hogy ki miért az adott módon cselekszik vagy gondolkodik, már közelebb vagyunk ahhoz, hogy egy konfliktusos helyzetben erre rá tudjunk látni kívülről és adekvát módon reagáljunk. Ha ezt egyszer el tudjuk sajátítani akkor az életünk számos pontján tudjuk használni.

Mennyire fontos számodra a munkahelyi diverzitás és inklúzió, és milyen lépéseket vársz el ezzel kapcsolatban a munkáltatódtól? 

Ez szerintem sok vállalatnál még mindig egy kényes téma tud lenni, bár azt gondolom, hogy sokat tudnak segíteni ebben az érzékenyítő tréningek/előadások. Fontosnak tartom, mert alapjaiban határozza meg, hogy egy vállalat mennyire nyitott és befogadó, illetve employer branding nézőpontból is lényeges, hogy mit szeretnénk, ha a vállalatunk közvetítene. Összességében fontosnak tartom, viszont szerintem a legtöbb helyen ehhez kell még egy kis idő.

Mi a legfontosabb dolog, amit a munkád során tanultál? 

Amikor még marketingesként nagyon kerestem az utam, de éreztem, hogy nem vagyok jó helyen akkor jó pár munkahelyen megfordultam mindig bízva abban, hogy talán jobb lesz, de nem lett, mert nem az volt az én irányom. Ott kellett egy nagy adag bátorság és kitartás a váltáshoz, illetve ahhoz, hogy ne elégedjek meg azzal, ami van, mert igenis meg fogom találni azt, amivel foglalkozni szeretnék. Rögös út volt, sok buktatóval, de megérte, mert számomra egyértelművé vált, hogy HR-es szeretnék lenni, és ebben meg is találtam magam. Itt is látszik, hogy mennyire fontos az önismeret, és mennyit tud segíteni abban, hogy egy kielégítő életet éljünk. A HR szakma nem könnyű és egyik terület sem az, ahol mindennap emberekkel foglalkozunk. Megtanultam, hogy a türelem, kedvesség és empátia mennyit tud jelenti, és hogy az embereknek igenis szükségük van azokra a HR-esekre, akik megértéssel és odafigyeléssel fordulnak feléjük, mert ez sok helyen kezd kiveszni, pedig ettől értékesek az emberi kapcsolatok. Én erre törekszem.

Kit javasolsz következő interjúalanynak és mit kérdeznél tőle?

Papp Biankának szól a kérdés: 

Számodra mitől igazán jó és összetartó egy csapat?