Az est formabontó, szinte forradalmi jellege abban állt, hogy középkorú vállalati vezető férfiak eddig nem igen beszéltek saját andropauza megéléseikről közönség előtt, így büszkék vagyunk rá, hogy a culTUNEration Movement és a helloklimax® program közös szervezésében ez is megvalósulhatott.
Az est szakmai vezetője Koch Mária, a helloklimax® program alapítója első körben arra volt kíváncsi a női résztvevőktől, hogyan élték meg a negyven év feletti létüket, milyen pontokon vették észre magukon, hogy zajlik egyfajta életközepi változás, akár krízis bennük.
Női történetek
Bálint Piroska pszichológus, szexuálpszichológiai szakpszichológus a saját életközepi krízisére emlékszik vissza intenzíven, hiszen szakmát, otthont, hazát váltott 40 évesen, mert úgy gondolta, ha most nem teszi meg, akkor később sokkal nehezebb lesz. Teljesen újraértelmezte önmagát és a munkájában elfoglalt eddigi szerepeit, illetve a párkapcsolatát is. Eddigi élete egyik legnagyobb kihívásaként emlékszik vissza rá, a változások azonban pozitívan csengtek le nála.
Bócsi Rita HR partner, coach, mentálhigiénés szakember ma már főleg segítő szakemberként dolgozik, de ehhez nála is nagy váltásra volt szükség. 45 éves kora körül érezte, hogy több mint húsz év multinacionális vállalatnál eltöltött HR- munka után szabadabb létformára van szüksége. A változás iránti vágyát nagyban befolyásolta az önfejlődés igénye, és azt is tudta, hogy segítő területen szeretne majd dolgozni. Mára két képzéssel a háta mögött – coach és mentálhigiéné – úgy érzi, jó irányt vett az élete ezekkel a döntésekkel, bár azt is kiemelte, hogy a két váltás közötti köztes éveket sokszor üresjáratként élte meg, ami időnként mentálisan nehezen volt elviselhető.
Takácsné Bor Katalin, a Future FM HR vezérigazgató-helyettese a saját hullámzásairól mesélt a jelenlévőknek:
„Általában véve hullámzóan élem meg a saját változásaimat. Vannak hosszabb és komolyabb mélypontok, és vannak egészen laza megélések is ebben. Amikor egészségügyi, testi tünetek jelentkeztek, kifejezetten ijesztő volt számomra. Szaladtam az orvosokhoz segítségért, és komoly csalódás volt számomra, hogy nem kaptam releváns segítséget. Nagyon sok türelmetlenség volt bennem, hosszú idő volt az elfogadás, illetve, hogy legalább tüneti megoldásokat találjak. Amikor először szembesültem azzal, hogy bizonyos kérdésekben a teljesítményem nem a régi, legalábbis ami a sebességet illeti, szintén rossz érzés volt. Számomra ebben is mindig, egyetlen út hozott harmóniát, mégpedig egy újabb lépés az önismeretben.”
A résztvevők nagyjából azonos álláspont jutottak abban a kérdésben, hogy számos korlátozó hiedelem miatt is megválogatják, milyen közegben és mennyi információt osztanak meg az életközepi krízisük és a klimaxszal kapcsolatos problémáik kapcsán.
Korlátozó hiedelmek, kontra őszinteség
Koch Mária árnyalta a témát a Viszlát helyett, hello! vállalati programjuk kapcsán végzett kutatásaikból vett eredményekkel. Állítása szerint a számokból jól látszik, hogy a munkahelyeken a nők több mint a fele megosztja egymás között a gondjait, de a vezetőjének csak kevesebb mint 20 százalék mer beszámolni róluk. Beszédesek azok az adatok is, amelyek azt mutatják, hogy a megkérdezett nők több mint 80 százaléka érzi, hogy a klimaxos tünetei tartósan zavarják a munkavégzésben, azonban mindössze egy százalékuk kért könnyítést, szabadnapot a tünetei miatt az elmúlt egy évben.
Éppen ezért a programjuk egyik kiemelt célja az edukáción túl, hogy olyan megoldásokat dolgozzanak ki a vállalatokkal közösen, amelyekkel nem csak egészségnyereség érhető el, de sikerül benntartani a munka világában a 40 feletti tapasztalt és lojális munkaerőt. Ehhez azonban az is szükséges, hogy lebontsák azokat a korlátozó hiedelmeket, amelyek miatt még mindig nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk beszélni az életközepi kihívásainkról.
Ezek meglétéről és okairól Bálint Piroska pszichológus így vélekedett:
„Szerintem két nagyon fontos tény is befolyásolja ezt a kérdést a személyes jellemzőkön túl. Az egyik, hogy generációs mintáink szerint nem illik panaszkodni, hiszen folyamatosan teljesítenünk kell, elvárásoknak kell megfelelnünk. A másik kérdés pedig a nők helyzete és ennek a helyzetnek az alakulása a társadalomban. Mostanában már folyamatosan téma a diszkrimináció és kutatások is igazolják a nők és férfiak közötti különbségeket. Igaz, jelenleg ez a folyamat fejlődést mutat, mi, az X generációsok bizony olyan közegben építettük a karrierünket, amikor ez a kérdés még tabu volt. Így tehát, amikor úgy általában is kényes kérdés, hogy milyen egy nő teljesítményének megítélése egy munkahelyen, nyilván nem szívesen beszél valaki arról, hogy a változókor milyen nehézségeket hoz számára. Hiszen az van bennünk, hogy eleve többet kell teljesítsünk ahhoz, hogy egy célt elérjünk, mint amennyit egy férfitól várnak el, ha gyengeséget mutatunk, még inkább hátrányba kerülünk…”
Színre lépnek a férfiak!
A vezető beosztású férfiak mérföldkő jelentőségű kerekasztal beszélgetését Illés Péter coach vezette, aki arra kereste a választ, mennyire válnak tudatossá a változások a férfiak életében. Milyen emóciók mentén változtatnak, mennyi ezekben a magától értetődő fejlődés, és mennyire tudják be tudatos önmenedzselésnek a változások kezelését, valamint a saját értékredjükhöz való viszonyuk hogyan változik.
A férfi vendégek egyöntetű felismerése volt, hogy eddig leginkább azt gondolták, őket nem érintik az életközepi változások és az andropauza kifejezést sem használták még. Miközben a női résztvevők megosztották saját élményeiket, egymás után azonosították be magukon is a jeleket; „Ez stimmel. Ez is. Aha, ez is volt már…” –mondták.
Kovács Gábor, a DIAGEO senior ügyfélélmyény menedzsere, personal és business coach némi öniróniával úgy fogalmazott, hogy olyan régen volt húszéves, hogy már nem is nagyon emlékszik rá.
„Az életkoromnak vannak nyilvánvaló fizikai jelei, például abban, hogyan tud a szervezetem regenerálódni, pihenni. De egyelőre ez szerencsére nem vészes. Nem fizikai értelemben a választ egyszerűen megfogalmazni talán úgy tudom, hogy a mai énem – úgy érzem – megalapozott és hiteles beszélgetést tudna folytatni a 20 éves önmagammal, és ő ezért nagyon-nagyon hálás lenne!”
A férfiak is kompenzálnak?
Dallos Zoltán a DLX Media tulajdonosa és Oldal Attila a KITE Zrt. After-sales menedzsere, Executive MBA kandidátusa is úgy vélekedett, hogy nem érzik úgy, hogy kompenzálniuk kellene bármit is. Inkább azt gondolják, hogy amit ma már megadnak maguknak, az elsősorban a még be nem teljesült vágyak kiélése, és saját igényeik fókuszba helyezése, akár egy motorkerékpár formájában is.
„Most jött el az ideje, hogy magamra is gondoljak. Eddig a család, a munka volt a középpontban, most már én (is) jövök” – fogalmazott Oldal Attila.
A férfiak reakcióiból úgy tűnik, ez összefüggesben lehet azzal, hogy a saját értékrendnek jobban megfelelő általános működés fontosabbá válik, mint a kívülről jövő igényeknek való megfelelés.
A bennük zajló változásokat eltérően élik meg, így summázták ezeket:
- „Vannak, amiket nehezen, és amikről egyelőre még nem veszek tudomást…”
- „Vannak, amik nem zavarnak…”
- „Vannak, amik kifejezetten tetszenek!”
Kovács Gábor szerint volt időszak az életében, amikor aggódott, sőt, bánkódott dolgok miatt, amikről úgy érezte, hiányoznak az életéből, vagy esetleg nem úgy alakultak, mint másoknak, akiket irigyelt is ezért. Számára is furcsa tapasztalás, de az évek múlásával már nem igazán érez ilyesmit. Úgy véli, elsősorban a sok önismereti munkának köszönheti ezt a változást.
Dinamikusak, harapósak és még sok mindent szeretnének megvalósítani
Egyetértenek abban, hogy még sok mindent szeretnének megvalósítani akár a munkájuk során, akár a magánéletükben és céljaik elérésben egyre tudatosabbak. A tudatossá váláshoz azonban szükség van motivációra, időre, fókuszra és támogatásra. Ezek nélkül inkább csak az érzés alakul ki, hogy valami nincs rendben. „Vagy halogatunk és úgy teszünk, mintha mindenre ráérnénk, és bízunk benne, hogy amit nem látunk az nem is létezik” – emelték ki a résztvevők.
Dallos Zoltán friss apukaként helyezte át a fókuszokat a munkában betöltött szerepéről az apasággal kapcsolatos teendőire és annak érzelmi megélésére is. A dinamizmusa és a tervei miatt állandó balanszírozásban van, de tudatos tervezőként nagyon élvezi életének ezt a szakaszát.
Nők és férfiak, férfiak és nők… közel azonos korosztály mégis eltérő megélések, más kérdések, sokszínű válaszok. Pontosan olyanok voltunk ezen az estén, mint a körülöttünk lévő többmillió sorstársunk. Abban egyet értettünk, hogy a nők változásai – főleg a markáns hormonális változások miatt – jellemzően intenzívebbek, ráadásul az azokat kísérő sztereotípiák miatt is nehezebb életkori szakaszt jelenthetnek. Ezzel együtt Kovács Gábor úgy értékelte, hogy a férfiak talán szerencsésebbek, mert az életközépi változások lassabban történnek a férfiak esetében. Ezért több idejük van a változások kezelésére.
A szerzőkről: Koch Mária, employer branding tanácsadó, egészségügyi szakújságíró, coach és Szabó Valéria, szakértői marketing specialista, culTUNEration Movement alapító, CEO
