A munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése egy komoly elkötelezettséget és szervezőmunkát igénylő feladat. Képesnek kell lennünk összeegyeztetni a pénzkereső tevékenységet, és a folyamatos fejlődéshez szükséges tanulást a magánéletünk kiteljesedéséhez, a jóllétünkhöz, a regenerálódásunkhoz és a feltöltődésünkhöz szükséges szabadidős tevékenységekkel. Megéri azonban a próbálkozást, hiszen ha sikerült egyensúlyba hoznunk, illetve egyensúlyban tartanunk euz a két életterületet, akkor a munkánkban motiváltak, eredményesek, sikeresek, a magánéletünkben pedig boldogok, harmonikusak lehetünk.

Sajnos, kísérletezés közben és a környezetünkben körülnézve hamar kiderül, hogy ez korántsem egyszerű kihívás: ritkák a sikertörténetek, sokkal több kibillent egyensúlyú, munkamániás, agyonhajszolt embert láthatunk magunk körül, mint olyat, akik kiegyensúlyozottak és életük minden területén jól teljesítenek.

Figyelmeztető jelek

A munka-magánélet egyensúly felborulására utal, ha folyamatosan túlórázunk, olykor még a hétvégéken, és az ünnepnapokon is, így nincs elegendő időnk a pihenésre, a kikapcsolódásra vagy a személyes tevékenységekre. A túlzott munkahelyi igénybevétel miatt még akkor is a munkán gondolkodunk, amikor éppen nem dolgozunk, képtelenek vagyunk határokat szabni, feláldozzuk saját kedvteléseinket, szabadidős tevékenységeinket a munka oltárán. Előbb-utóbb elhanyagolhatjuk az önmagunkról való gondoskodást is, elhagyjuk a frissítő, erősítő testmozgást, a lelki feltöltődést jelentő hobbinkat, és nem hagyunk magunknak elegendő időt a regeneráló alvásra sem. Ingerlékenyek, kedvetlenek, fásultak leszünk, sem időnk, sem kedvünk nem marad a személyes kapcsolataink ápolására: ez pedig feszültséget okoz a családtagokkal, barátokkal való viszonyainkban. Betegen is bejárunk dolgozni, elképzelni sem tudjuk, hogy mikor mehetnénk szabadságra, nyaralást abszolút nem tervezünk. Ezen az úton hamar beköszönthet a fizikai-mentális egészségkárosodás, a kiégés, vagyis a munkahelyi nyomás és a krónikus stressz miatti fizikai, mentális és érzelmi kimerültség is. Elveszíthetjük az érdeklődésünket a munka iránt, már munkába menet is ránk törhet a szorongás, feszültnek, érzelmileg fásultnak, enerváltnak érezzük magunkat, és a szokásos feladatainkat is nehéznek találjuk. Ezt érdemes megelőznünk, hiszen a kiégés fizikai tüneteket, például gyomor-, fejfájást és alvászavarokat okoz, emellett zavarja az összpontosító képességet, rontja a kreativitást, a motiváltságot, az önértékelést, az önbizalmat. A tartósabb, több héten keresztül fennálló szorongásos, hangulati panaszok pedig hosszútávon akár további mentális nehézségekhez, zavarokhoz vezethetnek.

Lássuk, hogyan segíthetünk kollégáinknak és mi az, amit saját magunk megtehetünk az egyensúly kialakítása és fenntartása érdekében!

Hogyan segíthet a munkáltató?

A vezetők sokat segíthetnek alkalmazottjaiknak a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésében. Például ők maguk is hívják fel a munkavállalóik figyelmét, hogy szabadidejükben vagy nyaralásra indulva kapcsolják ki a munkahelyi telefonjukat és a laptopjukat. Ne követeljék meg az azonnali reagálást a munkahelyi e-mailekre! Nagyon jó hatású, ha a vállalat szervezetten gondoskodik olyan alkalmakról, amelyeken jó közösségi, munkahelyi kapcsolatok alakulhatnak ki, hiszen minél pozitívabb a légkör a munkahelyen, annál jobban érzik magukat ott, és annál jobb az együttműködés a kollégák között. Tartsák tiszteletben a munkatársak ebéd- és munkaidejét, ne tekintsék magától értetődőnek a tőlük kért „csak egy kis túlórát”! Segítsenek beosztani a szabadságolásokat, és a betegszabadság miatti helyettesítéseket! Érdeklődjenek rendszeresen alkalmazottaik jóllétéről, és figyeljenek fel arra, ha valakinél változást tapasztalnak, például a határidők elmulasztását vagy szokatlan rosszkedvet, hiszen ez is túlterheltségre, kiégésre utalhat.

A cikk a HRDOKTOR oldalán a jelent meg, ami a Budai Egészségközpont pszichológusának közreműködésével készült el.

(Borítókép: Unsplash/bruce mars)