Milyen adatokat mutatnak a felmérések?
Egy májusi felmérés alapján megállapítható, hogy a 19 és a 29 éves fiatalok 51 százalékának van megtakarítása, ám néhány hónappal ezelőtt az derült ki, hogy a fiatal felnőttek 27 százaléka átlagosan 109 ezer forintot tudott félretenni, ami korántsem mutatja azt a képet, hogy minden fiatal képes volna takarékoskodni, sőt a kutatás eredményei alapján elmondható, hogy legnagyobb részük nem tud megspórolni semekkora összeget sem – írta meg a Bankmonitor.
A K&H negyedévente elvégzi az Ifjúsági Index kutatását, amelynek keretében az idei első negyedév adataiból kiderült, hogy a 19 és 29 éves korosztály tagjai közül tízből négyen tudtak takarékoskodni. Mindez arra utal, hogy a fiatalok úgy érzik, hogy szükségszerű a megtakarítás.
A felmérés alapján elmondható, hogy a városi fiatalok 38 százaléka havi rendszerességgel megtakarít, ám a megkérdezett 19 és 29 év közöttiek elmondása szerint 22 százalékuk egyáltalán nem tud megtakarítani semekkora összeget. A fiatalok 17 százaléka rendszeresen spórol, de nem havi szinten, 23 százalékuk pedig csak akkor teszi félre a pénzét, ha nagyobb összeghez jut.
A pénzintézet fiatalok körében végzett kutatása szerint a 14 és 18 év közötti fiatalok 94 százalékának van már valamilyen bevétele: 58 százalékuk zsebpénzt, 8 százalékuk ösztöndíjat, 12 százalékuk mindkettőt kap. 41 százalékuk viszont szinte mindet el is költi – általában étkezésre, ruhára vagy valamilyen hobbira.
„A pénzügyi ismeretek alapja, hogy a fiatalok átgondolják bevételeiket és kiadásaikat. Főként az utóbbi az érdekes, mert napvilágra kerülnek a felesleges költségek és azok, amelyeket csökkenteni lehet. Kiderülhet az is, hogy a fiatalok költségvetéséből is kigazdálkodható egy kisebb, 1-2 ezer vagy akár 5-10 ezer forintos havi megtakarítás is”
– mondta Horváth Magyary Voljč Nóra, a K&H Csoport kommunikációs ügyvezető igazgatója.
A dolog érdekessége abban áll, hogy a megkérdezettek legtöbbje (tízből nyolc fiatal) úgy gondolja, érdemes mihamarabb elkezdeni spórolni, sőt a válaszadók több mint fele azt gondolja, hogy spórolni csakis konkrét célok miatt érdemes.
A célok jellemzően materiális alapúak. A kutatásból kiderült, hogy a 16 és 17 évesek 53 százaléka autóra, a 18 és 24 év közöttiek több mint harmada lakásra vagy autóra gyűjt. Azonban a 25 és 30 év közötti fiatalok több mint harmada valamilyen váratlan esemény vagy egyéb baj esetére tesz félre. Ugyanakkor minden harmadik 25 és 30 év közötti fiatal lakásra, lakásfelújításra vagy autóra gyűjt.
Pszichológiai szempontok a spórolás hátterében
A spórolás mögött komoly pszichológiai működéseket fedezhetünk fel. Az ember alapvetően olyan céllal éli a mindennapjait, hogy az élethez fontos szükségleteit, vágyait kielégítse. Ennek folyományaként az agy dopamint és endorfint szabadít fel, amelynek hatására a közérzet javulni kezd, örömteli és elégedett lesz az adott személy. Ám egy-egy igény kielégítése csupán átmeneti, hiszen minden szükséglet kielégítését egy újabb vágy követ. Amennyiben ezt a fajta igénykörforgást vesszük figyelembe a pénzügyi kérdések esetében, megállapíthatunk kétféle személyiségtípust: a „költekezőt” és a „spórolót”.
Különbség a két személyiségtípus között
Ugyan a két személyiségtípus igencsak szélsőséges értelmezésnek minősül, mégis jól bemutatja az emberi pénzköltési metodikákat. Egy, a ’60-as években a kaliforniai Stanford Egyetemen elvégzett kísérlet során két gyermeknek pillecukrot adtak azzal az ígérettel, hogy ha nem fogyasztják el azonnal, akkor újabbat kapnak meghatározott időn belül. Az egyik gyermek betartotta, amit a felnőttek mondtak neki, és nem ette meg a pillecukrot, a másik viszont megette. Ebből a rövid kutatásból is kiviláglott, hogy az emberek a számukra fontos terméket – amire éppen vágyakoznak – mérlegelik, érdemes-e megvenniük: ha valamit nagyon szeretnének, akkor bizonyára hamarabb költenek rá pénzt, minthogy tudatosan félretennének egy adott összeget.
Hogy miként alakulhatnak a spórolási szokások, azért elsődlegesen a szocializációs környezet felelős. A gyermek első közege a család, ahonnan eltanulja azokat a normákat és attitűdöket, amelyek később meghatározzák a világnézetét, a társadalomhoz való viszonyát. Ekképpen tanulhatják el a gyerekek a pénz fogalmát is, sőt a család készíti fel arra is a gyerekeket, miként kezeljék a financiális kérdéseket. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy egy adott családból származhatnak szegény és tehetős emberek is, valamint egy családban több testvérnek lehetnek másféle pénzügyi-megtakarítási ismeretei és képességei.
Milyen okai lehetnek a megtakarításnak?
A kutatások szerint a spórolásra való hajlandóságnak alapvetően neurobiológiai okai lehetnek; többek között a központi idegrendszer ún. „insularis kérge” felelős az érzelmi élményekért, a testi érzetekért, a fájdalom és az empátia feldolgozásáért, illetve a belső fegyelem kialakításáért. Akik tehát a „spórolós” személyiségtípusba tartoznak, azoknál jóval aktívabb ez az agyterület, vagyis gyakorlatilag hamarabb „triggerelődik” az adott személy a vásárlás során, mert felcsendül a vészcsengő, ha egy szükségtelen és drága termék megvásárlásának a gondolatai vetődnek fel.
Hihetünk-e a tudományos kutatásoknak?
Attól, hogy valaki „költekező” személyiségtípus, még kialakíthat magának felelős, tudatos, következetes pénzügyi stratégiát. Tehát, mint a legtöbb pszichológiai kérdés esetében, itt is érdemes azon elgondolkodni, milyen kognitív technikákkal célszerű fejleszteni magunkat, hogy többet tudjunk megtakarítani.
Ugyanakkor azok az emberek, akik a „spórolós” személyiségtípusba tartoznak, olyan extrém spórolási technikákat is képesek elkezdeni, amelyek hosszú távon nem lesznek kifizetődőek, ugyanis a mindentől való megvonás érzése egészségügyi problémákhoz vezethet.
Zárásképpen elmondható, hogy a megtakarítás – akár fiatalokról, akár idősebbekről van szó – komoly átgondolást igényel, ezért érdemes már fiatalkorban különféle technikákat megismerni, illetve megvizsgálni magunkat, mi vajon melyik típusba tartozunk, és ennek megfelelően kezdjünk el spórolni.
