hero
Becsült olvasási idő: 2 perc
Ne féljünk tanulni, fejlődni, hibázni! - Tanulási vs. teljesítési zóna

Gyakran azt vesszük észre, hogy a számunkra fontos területekbe hiába fektetünk kemény munkát, mégsem fejlődünk az elvárásainknak megfelelően, sőt, olykor szinte stagnálunk. Minden erőfeszítésünk ellenére sem tudjuk a legjobbat nyújtani sem a családban, sem a munkánkban, vagy épp az iskolánkban, és a sportban is gyakran érezzük, hogy lenne még hova fejlődni. Vajon miért van ez így? És főleg, mit tehetünk ellene?

Az eredetileg közgazdász-mérnök Eduardo Briceño 2007-ben maga mögött hagyta a Szilícium-völgyet és a Sprout Group vezetői pozícióját. Elhatározta, hogy innentől kezdve másoknak segít majd motivációt és hatékonyságot csempészni a tanulási folyamataikba. Mindezt amellett, hogy ő maga is élvezi az életen át tartó tanulás élményét.

Briceño vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a legsikeresebb és leghatékonyabb emberek tudatosan váltogatják életük két zónáját: a tanulási- és a teljesítményzónát. Ez a két zóna mindannyiunk életében jelen van, de lehetséges, hogy nem elég tudatosan gondolunk ezekre, és a tanulási folyamatban bosszankodunk a hibák miatt, míg teljesítés közben nagyvonalúan kezeljük őket.

Amikor belefér a hibázás

A tanulási zóna szerepe az, hogy céltudatosan gyakoroljunk, javuljunk, fejlődjünk az áhított területen. Itt a profizmusunk hiányában ugyan számítunk hibák elkövetésére, de a lényeg a hozzáállásunk ezekhez a kudarcokhoz: azaz tanulni akarjunk belőlük, ne pedig csalódjunk emiatt. A teljesítményzónában pedig a tanulási zóna tapasztalatait felhasználva igyekezzünk kihozni magunkból a legjobbat. Ezt követően elemezzük a történteket és nézzünk rá arra, hogy milyen pontokon kell fejlődnünk. 

Ha végiggondoljuk azt, hogy mikor melyik zónában tevékenykedünk éppen, és ott milyen elvárásokat, célokat állítunk magunk elé, akkor mind a tanulási metódus, mind a teljesítési folyamat is eredményesebb lesz. 

Minél több időt töltünk a tanulási zónában, annál nagyobb fejlődésre számíthatunk.

Már a suliban is csak teljesítünk

Az egyensúly akkor borul fel, amikor a legtöbb időt a teljesítményzónában töltjük. Gondoljunk csak az iskolapadra, ahol minden feleletet és dolgozatot értékelnek. Teljesítménykényszer jellemzi már az iskolás éveinket is, pedig pont akkor lenne lehetőségünk a gyakorlásra, hibázásra. De említhetjük akár a munkahelyünket is, ahol, ha nem teljesítünk egyből, kirúgnak minket, és mindig a hibátlan végrehajtás a cél, nem hagyva időt a fejlődésre, önfejlesztésre. Ez nagy részben hátráltatja a növekedésünket és hosszú távon a teljesítményünkre is visszahat.

Briceño a legjobb értékesítők technikáját is nagyító alá vette. Megfigyelte, hogy az igazán jó szakemberek hetente egyszer valamilyen fejlesztő tevékenységgel bővítik a tudásukat: olvasnak, szakértőkkel és kollégákkal konzultálnak, új stratégiákat dolgoznak és próbálnak ki, majd visszajelzést kérnek, és ennek tükrében elgondolkoznak a módosításokon.

Türelem önmagunkkal

Hogyan tölthetünk több időt a tanulási zónában?
 

  • Első lépésként el kell sajátítanunk a fejlődési szemléletmódot. Hinnünk kell a saját fejlődésünkben.
  • Majd meg kell határoznunk egy célt, amiért fejleszteni fogjuk a készségünket.
  • Harmadik lépésben egy víziót kell alkotnunk a fejlődési utunkról.
  • Végül pedig a gyakorlás fázisában, az elején számítanunk kell a hibákra, melyek következménye nem lehet súlyos.

A valódi magabiztosság megtapasztalásához folyamatos tanulásra van szükség. Ezt kivitelezhetjük úgy is, ha nem csak végrehajtjuk a mindennapi feladatainkat, hanem tudatosan megszabott időközönként kérdezünk, hallgatunk, kísérletezünk, elgondolkodunk, elemzünk, hibákat javítunk. És közben úgy érezzük, hogy ez is a mindennapi munkánk része. Így az önfejlesztésre szánt erőfeszítéseink egyre következetesebbé, fejlődésünk töretlenné válik.

Forrás