Hat éven belül négyszer veszítette el a munkáját, mindezt ugyanabban a szakmában, digitális marketingesként élte át egy brit munkavállaló – írja a Guardian.
A „Gyere csak egy gyors megbeszélésre” mondattal indult minden. Ezután következett a hivatalos közlés: „A munkaköröd érintett lehet.” A vállalati nyelvezet mindig ügyel arra, hogy eltávolítsa a személyes felelősséget. A vezetői döntések mögött gyakran ismeretlen nevek állnak, akik egyetlen pillanat alatt változtatják meg mások életét, anélkül, hogy valaha is találkoztak volna az adott munkavállalókkal.
A kirúgás után minden értelmét veszti
A digitális marketinges szakember olyan kampányokon dolgozott, amelyek mögött valódi értéket látott: kisvállalkozásokat segített, biztosítási termékeket kommunikált, vagy éppen olyan tartalmakat készített, amelyek megkönnyítették a családok életét nehéz helyzetekben. Úgy érezte, a munkájának van célja.
Egy-egy elbocsátás után viszont minden értelmét veszíti. A kollégák elbizonytalanodnak, sokan inkább már nem is köszönnek. A munkavállalónak ugyanakkor végig kell vinnie az utolsó napokat is, ugyanazzal a profizmussal, mint korábban. Nem engedheti meg magának, hogy dühös vagy csalódott legyen, hiszen a referencia mindent eldönthet.
„Az első alkalommal romokban voltam. A negyedik után már csak üresnek éreztem magam. Nem maradt bennem semmi. Ha ennyiszer engeded meg magadnak, hogy érezz, abból már nem lehet visszajönni.”
A leépítések után még a szabad percek is bűntudatot keltenek. Egy könyv elolvasása vagy egy kis közösségimédia-pörgetés már elég ahhoz, hogy az ember úgy érezze: nem tesz eleget önmaga újraépítéséért.
A túléléshez új rendszert kellett építenie
Közben önéletrajzok, interjúk és válasz nélküli jelentkezések töltötték ki a mindennapokat. A folyamat embert próbáló volt. A túléléshez azonban újfajta kapaszkodókra volt szükség. Így jött a felismerés: az otthoni kisebb-nagyobb javítások nemcsak időkitöltésre jók, hanem az önértékelést is visszaadják.
Régi szerszámokat keresett elő, külön táskát készített számukra, és elkezdett csapokat, csempéket, repedéseket kijavítani. „Nem egy mellékállás volt, nem valaki más bankszámlája miatt csináltam, csakis magamért. Ezek a munkák csendben megmutatták, hogy még mindig van bennem érték. Meglepett, mire vagyok képes.”
A személyes örömök megtartása is létfontosságú
Ez a felismerés elindított valamit: mindenki másban és másképp találhatja meg azt az apró belső sikert, ami átsegít a nehezebb időszakokon. Legyen szó sportról, meditációról, kertészkedésről vagy akár társasjátékozásról – ezek a tevékenységek nem növelik a GDP-t, de visszaadják az emberi kapcsolódást és az önazonosság érzését.
„A koktélparadicsom nem növeli a GDP-t, de visszamosolyog. A társasjáték nem termel pénzt, de a barátságok tartósabbak lesznek tőle. Az az állás, amit most elvesztettél, egyikre sem volt jó.”
Amikor darabjaira hullik a karrier, ezek az élmények maradnak biztos pontok. A történet fő üzenete nem csak az, hogy a túlélés lehetséges – hanem az is, hogy a személyes elégedettség nem mindig a munkaköri leírásban keresendő.
„Ez a legjobb módja, hogy emlékeztesd magad: egy elbocsátással az életben betöltött szereped nem szűnik meg.”
(Borítókép: Adobe Stock)
