A Kinnarps felmérése alapján a munkavállalók többsége „nem akar extremitásokban létezni”, vagyis a legtöbben heti 2–3 napot a jövőben is szeretnének az irodában tölteni, a többit pedig a bevált home office-ból, mindezt azonban az eddiginél több rugalmasság és kevesebb kötöttség mellett.
1. COVID-tévhit: „Mindenki szeret otthonról dolgozni”
Az otthoni munkavégzés nem mindenhol és nem mindenkinek megfelelő: kezdjük azzal, hogy a legtöbb otthonban nem alakítható ki ergonómiailag megfelelő iroda. Nagyon nem mindegy, milyen körülmények között dolgozunk otthonról: a konyhaasztalra tett laptop körül rohangáló gyerek hosszabb távon vélhetően nem javítja a munkateljesítményünket, de a több hónapos bezártság például egy egyedülállónak is iszonyatos pszichés terheket okozhat. Nem meglepő, hogy a kisgyerekesek és az egyedülállók csoportja az, akik a tavaszi lezárások után minél hamarabb vissza akartak térni a felmérések szerint az irodákba. Egy, az Ericsson dolgozói körében végzett két körös felmérés például azt mutatta, hogy míg áprilisban még a dolgozók kétharmada lelkesedett a home office-ért, hatékonyabbnak érezte magát otthonról dolgozva, addig szeptemberre ez a lelkesedés jelentősen visszaesett áprilishoz képest.
2. COVID-tévhit: A home office sima ügy
Noha ezt a pandémia előtti időkben még többé-kevésbé el lehetett mondani, az utóbbi időben sokkal komplexebbé vált a helyzet a kötelezően bevezetett home office-nak köszönhetően. Ma már egész nap callokban vagyunk, a monitorokat is hazaszállítjuk a kollégáknak, ergonomikus bútorokkal látjuk el őket, és így tovább, de ez még korántsem minden. Egy felelős munkaadónak foglalkoznia kell a HO vonatkozásában az iparvédelem, a GDPR, az IT- és fizikai biztonság, a kockázatértékelés, a felelősségnyilatkozat, a munkakörülmények, a munkaegészségügy, a munkabiztonság, valamint a juttatások és az adók kérdéseivel is. Mindezek friss, vagy legalábbis frissen tömegessé vált problémák: például kérdéses, hogy ha valakit otthon munkaidőben megharap a kutya, ez munkahelyi balesetnek számít-e; de akár csak egy sima asztalbeszerzés is nagyon összetett problémát jelent. Hogy néhány extrémnek tűnő, de a munkabiztonság szemszögéből indokolható példát említsünk: van, ahol előírják, hogy a munkavállaló otthonában tűzoltókészléknek kell lennie, vagy hogy az otthoni munkaasztal sarkait le kell kerekíteni.
3. COVID-tévhit: Az irodai munkavégzésnek nincs jövője
Ahogy a fentiekből is láttuk, a távoli munkavégzés se nem egyszerű, se nem megfelelő megoldás mindenki számára. Tehát egyértelmű: az irodáink meg fognak maradni. Ez a jelenlegi állás szerint leginkább hibrid módon elképzelhető, vagyis lesz, aki mindig otthonról dolgozik majd („otthon” alatt itt lényegében „bárhol”-t értve az irodán kívül), lesz, aki mindig az irodából, és lesz, aki felváltva innen is, onnan is.
Ami biztos: az iroda szerepe nem lehet az, mint korábban. Új fókuszt kell kitűzni, ami – mint az több előadásban megfogalmazódott – a kollaboráció, a szórakoz(tat)ás, a közösségépítés vagy akár kultúraépítés, ötletelés és a közös gondolkodás (brainstorming) lehet. A legtöbben a magasabb koncentrációt igénylő munkát inkább végeznék otthonról. Ennek megfelelően activity based irodát kell kialakítani, ahol az irodának megfelelő alternatívát kell kínálni a home office-szal szemben: vissza kell vonzani az embereket. Ha valamikor tanulni akarunk a múlt hibáiból, ki akarjuk javítani a hibákat, elengedni a dogmákat, akkor erre most jött el az idő – hangzott el a konferencián.
4. COVID-tévhit: Nincs új a nap alatt
Ez egyszerűen nem igaz, és erre a konferencia számos példával szolgált. Itt vannak például a ma már Magyarországon is elérhető UV-robotok; a fertőtlenítőkabinok; a maszkhasználatot detektáló beléptetőpontok; vagy a kézfertőtlenítés-szkenner nevű magyar találmány, amely azt ellenőrzi, hogy a kézfertőtlenítőt megfelelően vittük-e fel. Létezik már density warning is, ami azt jelenti, hogy felhívja a figyelmet az iroda, hányan tartózkodnak egy bizonyos területen (a BP új irodájában van ilyen). De az új technológiák mellett olyan jó gyakorlatok is szóba kerültek a konferencián, mint például hogy van, ahol az irodán kívüli közösségi élet élésére egy bizonyos összeget minden menedzser számára biztosít a cég, ami a jelenlegi időkben nagyon fontos lehet, ha az irodába nem szabad bejárni (természetesen csak a megfelelő biztonsági előírások betartása mellett szabad irodán kívüli eseményeket szervezni).
5. COVID-tévhit: One size fits all
Nincs arany középút. A stratégiaalkotásnál számos egyedi szempontot kell figyelembe venni, mint például a földrajzi elhelyezkedés, a szervezet érettsége, a generációs megoszlás, és természetesen az iparág, de a kultúra is számít.
Amit mindig szem előtt kell tartani, az az, hogy a munkatársak többet várnak el az irodáktól, mint korábban. A kérdés a jövőben nem az, milyen vizuális különbségek lesznek az irodák között, hanem az, hogyan fogunk tudni hatékonyan dolgozni úgy, hogy körülöttünk egyre gyorsabban változnak a dolgok. Különös figyelmet kell fordítani a munkatér különböző funkcióira: szükség lesz dedikált munkahelyekre, amiket a horgonyzóknak kell adni (mint például az IT); és arra, hogy legyenek ezek mellett a nomádoknak adandó nem dedikált munkahelyek, legyen megfelelően átgondolt home office-lehetőség, az irodában pedig közösségi zónák, amelyek be tudják tölteni a fent sorolt funkciókat.
A közeli jövőben kiemelten fontos a biztonságérzés, egyszerűen fogalmazva: hogy az emberek be merjenek jönni az irodába addig is, amíg tart a pandémia. A jövő év még intenzíven a biztonságról fog szólni – vélekedtek általánosságban a résztvevők. Az a kérdés, hogy mikor lesz az az áttörés, hogy bizonyos technológiai normák alapvetőek lesznek. Jóval kevesebb munkahelyre lesz szükség, ezek azonban kollaboratív munkaállomások lesznek, minden lehetséges technológiával felszerelkezve, a HO pedig be fog épülni akár tetszik, akár nem, azoknál a cégeknél is, akik ezt ma még elképzelhetetlennek tartják – hangzott el általános tanulságként.
