Miklós, a szorgalmas
Miklós első éves egyetemista. Gimiben megszokta, hogy éltanuló. Ezt tűzte ki magának célul az egyetemi évekre is. Csakhogy itt 7-8 hónapos volt a vizsga és zárthelyi időszak, és azt a tanulási intenzitást, amihez hozzászokott korábban, most négyszer annyi ideig kellett csinálnia, mint középiskolában. Gyakorlatilag átlag heti 50-60 órát tanult hónapokig. A hatodik hónap után már sötétek és karikásak voltak a szemei. És nem sokkal ezután jött a hidegzuhany. Hiába tanult, már nem fogott az agya. Jóval kisebb tudással ment eleve vizsgára, mint szerette volna, és ráadásul a fáradtság miatt sok hibát is vétett. Megbukott. Félévkor mindenből négyes, ötös volt még, év végén meg egymás után kétszer megbukott. Mi történt?
Ági: „Ha mindent tudok, megoldom”
Egyre inkább terjedőben látom azt a jelenséget, hogy a dolgok józan ésszel történő megoldása helyett az emberek a problémát agyonelemzik. A legapróbb részletekig beleássák magukat a témába, szakértőktől és interneten tájékozódnak, szakkönyveket olvasnak és a többi. De a megoldáshoz nincs a „kulcs a zsebükben.”
Láttam energiával foglalkozó többrészes előadás-sorozaton résztvevő olyan középvezetőt – nevezzük Áginak –, aki az előadóval vitatkozott arról, mennyire lényeges a zsír/fehérje fogyasztása a gyorsan oldódó szénhidrát (vagyis a tészta, mint főétel) fogyasztás mellett. Abban egyetértettek, hogy nem árt, sőt hasznos, de hosszan, néha latin orvosi kifejezésekkel tarkítva vitatkoztak az emésztési folyamatok olyan részleteiről, ami valójában már nem észlelhető az átlagember számára. Egyikük az egyik kutatást/elméletet fogadta el igaznak, másikuk a másikat. Egyikük sem volt képzett orvos, dietetikus vagy kutató. A több körös, hosszú vita ellenére a lényegi dolog nem történt meg: Ági hiába ismerte a legapróbb részletekig az előnyöket-hátrányokat, és hiába sportolt, nem tudott lejönni a rendszeres tészta és kenyér fogyasztásáról, és túlsúlyos maradt, vérnyomásproblémákkal, fáradtsággal. Mi hiányzott?
Gergely esete
Az egyik legsikeresebb átváltozás, amit feltöltődés témában láttam, egy volt kollégámé, Gergelyé volt. Rendszeresen fáradt volt délutánra, pedig kora ezt még nem indokolta. Párkapcsolatok terén és a munkahelyi karrierben is voltak gondjai. Egyszer csak változásra szánta el magát.
Teljesen nyilvánvaló dolgokat változtatott, nem kellett hozzá semmilyen kifinomult tudás. Visszavette jelentősen (nem nullára) a kenyér és tésztafogyasztást, és az étel mennyiségét is. Elkezdett heti háromszor sportolni (kondizni és futni). Odafigyelt, hogy az esetek jelentős részében lefeküdjön időben, és kialudja magát. Beiktatott olyan társasági eseményeket, amelyek italozás és esti nagyvacsora helyett egyéb módon töltötték fel: kirándulások, kultúra fogyasztás, stb. És tervezett időt az aktív és passzív pihenésre is.
Látványos volt a változás. Mikor megkérdeztem, hogyan csinálta, azt mondta, nagyon egyszerűen. Heti egy tészta hétvégén, süti csak hétvégén, minden hétfő, szerda, péntek konditerem, minden csütörtök futás, hétvégén egy szabadlevegős program. Pénteken és szombaton lehet később lefeküdni, de a többi napon 11-kor fekvés. És betervezett sok szabadidőt is, hobbira és pihenésre. Nem szedett étrendkiegészítőket, nem fordult fogyókúrás csodaszerekhez, nem kezdett el valami egészen különleges sportot, nem végzett mindfulness gyakorlatokat lefekvés előtt, nem lett egyik divatos csodamódszernek sem a rabja. A lényeg, hogy megtervezte „FÖLÜLRŐL”, hogy mivel mennyi időt tölt, mit enged meg magának és mikor. Fontos volt még a FEGYELEM, amivel a saját maga alkotta szabályokhoz tartotta magát. Ebben fontos szerepe volt annak is, hogy hosszú távon betartható szabályokat hozott. A kitartás meghozta gyümölcsét. Látványos változásnak lehettünk tanúi: egészségesebb lett, beindult a karrierje, s remek fordulatot vett a magánélete is.
Top-down tervezés és fegyelem
Ha nincs feltöltődés és energia, csökken az ember rugalmassága a változások iránt, ami ma már mindenhol folyamatos. Ha nincs elég energia, a pszichés stresszt is nehezebben viseljük, márpedig erre a képességre egyre inkább szükség van a karrierhez. Ha nincs elég energia, akkor mire hazaérünk, nem tudunk érdemi időt tölteni a családunkkal, gyerekeinkkel. Fáradtan tologatjuk a kisvasutat a négyévessel, pedig lehetne a közös játék 100 százalékig is örömforrás. Ha nincs elég energia, nehezebben viseljük a kritikát, pedig annak befogadása kell a fejlődéshez. Ha nincs elég energia, a barátokkal és szülőkkel is inkább „megyek, mert már megígértem” jellegű lesz a találkozó a felhőtlen feltöltődés helyett. Ha nincs elég energia, kiesik tíz oldal után az a könyv a kezünkből, amit már nagyon rég el szeretnénk olvasni. Tehát az élet minden területére kihat, ha nem tudjuk újratölteni a fizikai, érzelmi és szellemi akkumulátorainkat.
A legtöbben pontosan tudjuk, hogy mit kellene tennünk, rengeteg ismeretünk van róla, csak nem tervezzük meg „top down” úgy az életünket, hogy a kívánt változás fenntartható legyen, és nincs elég fegyelmezettségünk, hogy be is tartsuk – ez hiányzott Áginál is, Miklósnál is.
Mit értek „top-down” tervezés alatt? Határozzuk meg előre, hogy maximum mennyit dolgozunk (tanulunk) egy héten. Határozzuk el, hogy pontosan mit és mikor sportolunk. Legyen tervünk arra is, hogyan táplálkozunk. És legyen betervezve elég idő a családra, barátokra is. Mindehhez szükség lehet még egy olyan dologra, ami korunkban egyre nehezebb: a maximalizmus elengedésére.
Elengedés és maximalizmus
A maximalizmussal / perfekcionizmussal egy ideje már komolyan foglalkozik a pszichológia. Az egyik legátfogóbb vizsgálat, ami megjelent ebben a témában, Thomas Curran és Andrew Hill 1989-2016 között végzett mega kutatása. Fő tézisük, hogy generációról generációra nő a perfekcionisták aránya. Másik érdekes következtetésük, hogy a perfekcionizmus minimális előnyt jelent a teljesítményben, de nagyobb esélyt ad a kiégésre.
Ahhoz, hogy legyen elég időnk a fent leírt töltődésekre, első lépésben maximalizálni kell azt az időt, amit hajlandóak vagyunk munkával – vagy például Miklós esetében intenzív tanulással – tölteni. Ehhez pedig szükséges egy jóadag ELENGEDÉS. Annak elengedése, hogy megcsináljunk „minden tőlünk telhetőt”. Ha nem csinálunk meg mindent, ami elvárt, és nem leszünk esetleg annyira elismerve rövid távon, NEM BAJ, ha cserében megfelelően töltjük az akkumulátorainkat. Ugyanis, ha azokat nem töltjük módszeresen, akkor hosszú távon rossz hatással van a teljesítményünkre is, és az élet más területeire is.
A szerző szervezet- és vezetőfejlesztő, közgazdász.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HRPOWER szerkesztőségének álláspontját.
