Vitathatatlan, hogy az összbenyomáshoz hozzátartozik külső megjelenésünk, továbbá az első benyomás kialakulásakor a legtöbb esetben az emberek kinézete az egyetlen forrásunk arra vonatkozóan, hogy milyen is lehet a másik. Számtalan elképzelésünk van a fizikai megjelenés jelentéséről: egy bizalomkeltő becsületes arc, gyanakvást kiváltó sunyi szemek, intelligenciát sejtető magas homlok, temperamentumosnak titulált vörös hajúak. A kutatási eredmények ritkán erősítik meg ezeket az összefüggéseket, ez azonban nem akadályozza meg az embereket abban, hogy bízzanak bennük, így torzítva észlelésüket, ha egy idegennel találkoznak.

Szép vagy? Jó neked

Régóta ismert tény, hogy az adott kor szépségideálját leginkább megtestesítők, azaz a társadalomban vonzónak nevezhető külsővel rendelkezők előnyt élveznek az emberi kapcsolatokban. Megragadják az emberek tekintetét, kielégítik esztétikai igényeit, és megközelítésre ösztönöznek. 

Valóban lenne összefüggés? Hogyan befolyásolja a külső megjelenés a személyészlelést?

Neked mi a vonzó? Ugyanaz, mint nekem

A különböző kultúrák nagyjából egyetértenek abban, hogy mi számít vonzó külsőnek. Mind a férfiaknál, mind a nőknél előnyös, ha az arcvonások fiatalságra utalnak, szimmetrikusak és az átlagos arcfelépítéshez igazodnak. A vonzó vonások természetesen többnyire a nemtől függőek. Csak az arcot nézve a nőket a gyerekes, karcsúságra utaló, érett vonások, a nagy szemek, a magas, ívelt szemöldökök, a széles mosoly, a vastag alsó ajkak, a dús és jól fésült haj teszik vonzóbbá. A férfiakkal kapcsolatban kevesebb kutatást végeztek, de úgy tűnik, a kiugró arccsont és az erős állkapocs, valamint a testmagasság vonzalmat keltenek. Ezek és egyéb testi adottságok már első ránézésre szimpatikussá tehetnek valakit, anélkül hogy az illető egy szót szólt volna. 

Ítélet kép alapján

Nézzük a következő kísérletet! Fiatal férfiaknak nők fényképeit mutatták, mielőtt telefonon megismerkedhettek volna velük. A fényképek vagy meglehetősen vonzó, vagy kevésbé attraktív hölgyeket ábrázoltak, de valójában nem a beszélgetőpartnereket, sőt a nők mit sem tudtak a beszélgetés képek általi manipulálásáról. Így a férfiaknak még a beszélgetés előtt lehetőségük volt a képek alapján értékelni leendő beszélgetőpartnerüket. Amennyiben vonzó partnert láttak a képen, őket társaságkedvelőbbnek, kiegyensúlyozottabbnak, szellemesebbnek és jobb társalgónak ítélték meg. A beszélgetés során a vonzónak hitt nők férfi partnerei független értékelők megítélése szerint is barátságosabbak, érdekesebbek, szexuálisan fűtöttebbek, szellemesebbek voltak. Ezen férfiak női partnerei, ugyancsak független megítélők értékelése alapján a hívó félhez hasonlóan a többieknél barátságosabb, kedvesebb válaszokat adtak, kiegyensúlyozottabb modorban reagáltak. A férfiak fejében lévő várakozások testet öltöttek a nők viselkedésében az alapján, hogy egy-egy nőt partnere a véletlenszerűen kiválasztott kép alapján vonzónak hitt, és ez alapján pozitívabban értékelt (Snyder és mtsai, 1977).

Oda-vissza is működhet

Az emberi természet egyik sajátossága, hogy nem tudatos benyomásaink éppúgy formálják a nyílt interakciókat, mint tudatos ítéleteink. 

Így az első benyomásunk módosítja a későbbiek értelmezését, a valóságot igyekszünk a véleményünkhöz igazítani, és nem fordítva. Ez vezethet későbbi csalódáshoz is, de sokszor megerősítő cselekvést váltunk ki, így pontosan azokat a viselkedéseket idézhetjük elő, amelyeket elvártunk. Így ha valaki vonzó megjelenésével jó első benyomást tesz másokra, a visszajelzések hatására később sikeresebben bonyolítja szociális interakcióit, vonzóbban kezd viselkedni, társas készségei javulnak.

Önbeteljesítő jóslat

Egy másik kísérletben általános iskolai tanároknak gyermekek fotóit és bizonyítványokat mutattak, majd a képek alapján véleményt kértek a diákok várható előmenetelével kapcsolatban. A tanárok a „vonzóbb” gyerekeket értékelték intelligensebbnek, és nekik jósoltak sikeresebb továbbtanulást (Ritts és mtsai, 1992). Ezek a pozitív elvárások önbeteljesítő jóslatként hatnak. 

A következő kísérletben is megfigyelhetjük az elvárás dinamikáját, és annak hatását: iskolai osztályokban megneveztek a tanároknak egyes diákokat, akikről azt állították, hogy a közeljövőben gyorsabban fognak fejlődni és teljesíteni. Valójában véletlenszerűen választották ki a diákokat. A tanév során később megvizsgálták ezeket a gyerekeket, és úgy találták, hogy azok a diákok, akiknek jó előmenetelt jósoltak, tényleg sokkal jobban teljesítettek, mint osztálytársaik, és nemcsak oktatóik értékelése szerint, hanem objektív tesztek alapján is. Ennek a tanárok módosult hozzáállása volt az oka, mely a hétköznapi tanár-diák interakciókon keresztül változásokat idézett elő a kiválasztott tanulóknál, akik az új attitűddel sikeresebbek lettek (Rosenthal, 1985). A két kísérletet együtt vizsgálva adódik a következtetés, hogy a „helyesebb” gyerekek komoly előnyt élveznek a tanulmányaik során, függetlenül egyéb kvalitásaiktól. Ha ehhez hozzávesszük, hogy általános iskolákban végzett vizsgálatok szerint a jó megjelenésű gyerekek erőszakos cselekedeteit a felnőttek elnézőbben ítélik meg (Dion, 1972), képet kaphatunk arról, milyen nagy jelentősége van annak, ahogy első pillantásra megítélnek bennünket.

Ez nem ééér'…!

Látható, hogy a vonzó külsőből fakadó előnyök korán jelentkeznek, azonban a fenti példáknál is riasztóbb, hogy milyen mértékű befolyással van későbbi életünkre. A teljesség igénye nélkül felsorolva néhány kísérletileg bizonyított tényt megállapíthatjuk, hogy vonzó külsővel szakmai előképzettségtől függetlenül könnyebben találunk állást (Mack és Rainey, 1990), akár 12-14 százalékkal több pénzt kereshetünk (Hammermesh és Biddle, 1994), alacsonyabb óvadékra (Downs és Lyons, 1991) és büntetésre (Stewart, 1980) számíthatunk vádlottként, és általában véve is nagyobb segítőkészséget tapasztalhatunk embertársaink részéről (Benson, 1976). Kísérletileg igazolódott az is, hogy meggyőzőbb ugyanaz az üzenet egy attraktívabb személytől hallva, mint egy kevésbé vonzótól. Ezért próbálnak minden terméket vonzó külsejű személyekkel eladni, mert azon túl, hogy van bennünk egy nem tudatos azonosulási vágy, a szépséggel kapcsolatos előfeltevések is asszociálódnak, egyszerűen megfogalmazva úgy érezzük, hogy ami szép, az jó is. 

Két összetevő

Természetesen ez csak a megjelenés egyik összetevője. A fizikai vonzerőnek leegyszerűsítve két elkülöníthető aspektusa van, öröklött adottságaink és a változtatható elemek, mint az öltözködés, a hajviselet, fontos szerepet játszik az ápolt, disztingvált megjelenés, az érzékelt testbeszéd. Nem véletlen, hogy az üzletkötői tanfolyamokon a testápolás alapjait is tanítják, ahogy például azt is, hogy hogyan válasszon a munkatárs olyan öltönyt, hogy vonzó megjelenést biztosítson és sugalljon. A divatos ruhákat értékesítő üzletek a csinos jelöltek közül választják ki eladóikat, és követelménnyé teszik a munka során az attraktív ruházkodást. A promóciókon fiatal, ápolt és jól öltözött lányok és fiúk társaságában tekinthetők meg a termékek.

Mégis a ruha teszi az embert?

Összefoglalva, a szociálpszichológia álláspontja szerint jól tesszük, ha időt és energiát fordítunk megjelenésünk tökéletesítésére, amennyiben arról szeretnénk ismeretleneket meggyőzni, hogy mi vagyunk a megfelelő jelölt, legyen szó akár egy betölthető állásról, akár párválasztásról. Az első benyomásnak és a kezdeti vonzalomnak jelentős hatása van a kapcsolat későbbi alakulására. Akár jó dolognak tartjuk, akár nem, a fizikai vonzerő befolyásolja mások velünk kapcsolatos előfeltevéseit, így különbség lehet siker és kudarc között.