Az év vége mindig az elcsendesedéről, kicsit a befelé fordulásról szól. Évértékelőt tartunk, elemzünk, megfogadjuk, mit fogunk másként csinálni a következő évben. Elkészítjük a következő éves terveket. Munkavállalóként és magánemberként egyaránt. Ahhoz, hogy teljes értékű és jó munkaerő legyünk, hangsúlyozottan fontos, hogy magunkkal, mint emberrel is törődjünk, a testünkkel és a lelkünkkel is. Munkaadóként pedig az egész éves hajtás után engedjük meg, hogy ezt a törődést kicsit látványosabban tegyék meg az alkalmazottak. Bízzunk benne, hogy meghálálják. 

Ha a túlzott digitális vagy okoseszköz használatról beszélünk, akkor sajnos egyre többször előtérbe kerül az, hogy a valós kommunikációtól „fosztjuk meg” magunkat, és a kölcsönös kommunikáció lehetőségét vesszük el a másik embertől, munkatárstól, családtagtól. 

Mit tehetünk egy munkahelyen az egymás közötti kommunikáció javítása érdekében? Nézzünk meg néhány, kifejezetten év végi lehetőséget. 

#1 Szívünk egy darabja – az ajándékozás

Beláthatjuk, hogy akár munkahelyi közösségről, akár családról vagy baráti társaságról van szó, a legtartósabb élményeket, emlékeket a közös tevékenységek adják, hiszen ilyenkor adódik igazán lehetőség az egymásra figyelésre. Nem kell tehát meglepődnünk, hogy az év végi odafigyelés a másikra sem magányosan, sem nem online történik, hanem éppen a mostban, a jelenben, hiszen erre alapozva építjük fel a jövőt. 

Az egyik ilyen közös tevékenység lehet, ha a munkahelyen megszervezünk egy kézműves foglalkozást, ahol számos karácsonyi kiegészítőt, díszt készíthetünk közösen akár a céges karácsonyfára, vagy az otthoni asztalra. A lényeg, hogy együtt legyünk, jobban megismerjük a másikat, mert ilyenkor jönnek elő a legviccesebb karácsonyi történetek a fára mászó macskáról vagy anya bejglijéről, ami sosem sikerült még tökéletesre. 

Tetézhetjük a foglalkozást azzal, hogy olyan tárgyat készítünk, amit aztán odaajándékozunk egyik munkatársunknak. Az ajándékozáshoz pedig társítunk egy kis kommunikációt fejlesztő játékot: Mindenki felír magáról egy-egy jellemző mondatot, amit beteszünk egy kalapba / Mikulás sapkába, és onnan húzzuk ki a „fedőneveket”. Így szintén lehetőség kínálkozik arra, hogy a másikat jobban megismerjük, odalépjünk hozzá, és a szemébe nézve kívánjunk neki meghitt ünnepeket. 

#2 A mesék hatalma 

Számos olyan mesét, történetet ismerünk, amit szívesen hallgattunk meg gyerekkorunkban. Vagy olyan, amit egyáltalán nem olvastunk, de már felírtuk réges-régen a bakancslistánkra. Itt az idő a közös olvasásra. Gyújtsunk egy gyertyát, és közösen kiválasztott történetet, vagy kalapból húzott mesét a meghitt gyertyaláng lobogása mellett olvassunk fel egymásnak egy fűszeres tea vagy forrócsoki társaságában. Nem kell ennek többnek lennie fél óránál, mégis csodákra képes kis tevékenység, aminek hangulatát hazavihetjük. Ilyen mese lehet Andersentől a Karácsonyfa című, amely a jelen pillanatokat helyezi a középpontba, vagy a Hóember, amely az életben fontos dolgok teljes megélésről szól, úgy, mint a barátság és a szerelem. 

#3 Közös emlékek – kicsit másképp

Korábban már írtunk arról, hogy micsoda fejlesztő ereje van az írásnak. Itt a lehetőség, hogy elkészüljön a Nagy Karácsonyi Céges Receptkönyv, amiben mindenki megoszthatja ünnepi kedvencét. A lényeg, hogy ezt ne online tegyük, hanem kézzel írjuk le, ami így még becsesebb kinccsé válik, egy lenyomat és emlék lesz a munkatársaktól. A könyvet az adott évben érkező új munkatársak receptjeivel bővíthetjük. Az első kiadás készüljön közösen, egy finom tea, kávé mellett. Szánjunk időt a szépírásra, a közös alkotás örömére és az emlékkészítésre. A karácsonyi zenét se feledjük el! 

#4 Az illatok hangulata 

Ahogy otthon is, úgy a munkahelyen is lehet közösségépítő ereje a közös sütésnek. Egy jól bevált mézeskalács recept nagy sikert arathat azok körében is, akik egyébként önállóan nem adják fejüket a sütésre. Tanuljunk egymástól, tanítsuk egymást! Alkossunk közösen, süssünk emléket! Nincs is meghittebb dolog, mint egy finom közösen készített sütemény, kalács mellett elfogyasztani a kedvenc latténkat, és elmesélni néhány emlékezetes karácsonyi történetet. 

#5 „..játszani is engedd.."[1]

Éppen a munkahelyen fontos, hogy olykor-olykor megengedjük magunknak, hogy elővegyük gyermek énünket. Szerencsére ma már a különböző csapatépítők virágzását éljük, ami köztudottan segíti a lojalitás kialakulását, a munkaközösség építését. Hajlamosak vagyunk az év végi hajrában megfeledkezni ennek fontosságáról, pedig talán a legjobb ideje és legnagyobb ereje ekkor van a közös játéknak. Nem kell napokig tartó rendezvényre gondolni, inkább kisebb közösségek összerázásáról van szó. 

Nagyszerű és nevetőizmokat megmozgató játék lehet, ha post-it-re egy-egy híresség nevét felírjuk, mindenki húz egyet magának a társaságból, és anélkül, hogy megnézné, felragasztja a homlokára. Kezdődhet a barkochba. Egy-egy kérdést teszt fel mindenki körben a ráaggasztott hírességről, amire vagy igennel vagy nemmel lehet válaszolni. Aki leghamarabb kitalálja, hogy ki is ő valójában, az a nyertes. 

Másik hasznos játék már a memóriafejlesztés kategóriájába is beillik a kommunikációfejlesztés mellett. Ez az ajándékgyűjtő. Képzeletben egy nagy karácsonyfára gondolunk, vagy épp ránézünk a céges fenyőre, hogy mindenkinek meglegyen az élmény. Körben ülünk, lehet akár párnákon a földön, gyertyafényben. Valamelyikünk elkezdi, hogy milyen ajándékot lát a fa alatt, persze a képzeletében, a következő folytatja úgy, hogy hozzámondja az előtte szóló nevét is. Például, Andi mondja: óriás plüssmackót látok a fa alatt. Klára folytatja, Andi óriás plüssmackót, én egy játékautót látok a fa alatt. És így tovább. Egyre több tárggyal és a hozzá kapcsolt névvel kell megbirkózni a munkatársaknak. Aki a legtovább bírja úgy, hogy hibátlanul mondja el a sort, nyer. 

#+1 Önismereti kalandozás – vezetővel 

Választhatunk karácsonyi ráhangolódásképp vezetett önismereti tevékenységet, amire a legalkalmasabb egy irodalomterápiás foglalkozás, ahol egy irodalmi mű segítségével készülhetünk a meghitt ünnepre. 

Ha a karácsonyi éj már lecsendesült, a sütés-főzés, vendégeskedés után maradt némi erőnk befelé fordulni, ne, ne vegyük elő a mobiltelefont, hogy megnézzük, kinél díszesebb idén a fenyő! Itt az idő, hogy ne mással, hanem kicsit magunkkal is foglalkozzunk, hogy a következő évi fogadalmainkat maradéktalanul teljesíteni tudjuk. Hogy lélekben megerősödve álljunk készen az új kihívásokra, az új és régi emberekkel, munkatársakkal való találkozásra, a közös munkára. Mert ahogy a humanista ubuntu filozófia tartja, és amit Desmond Tutu[2] érsek szívesen hangoztat: “umuntu ngubuntu ngabantu”, azaz, az ember a többi ember által ember. “Azért vagyok ember, mert te is az vagy, azért vagyok, mert osztozom és részt veszek.” Vegyünk részt a közösség életében, vegyünk részt a saját életünkben! Vegyük vissza az irányítást! Csendes éjt mindenkinek!

[1] József Attila: Levegőt! című verséből 

[2] Desmond Tutu: Nincs jövő megbocsátás nélkül című könyve kitűnő olvasmány a karácsonyi időszakra, akárcsak Douglas Abrams, a Dalai Láma és Desmond Tutu érsek Az öröm könyve - Tartós boldogság egy változó világban című közös írásuk.