Egy nagyvállalat boardját coacholtam. A team coaching folyamatban a diagnózis fázishoz egy nagyon speciális tesztet, felmérést használtunk.

Van egy Marshall Goldsmith nevű 80 éves bácsi Amerikában, aki Fortune 500 vezérigazgatókat coacholt 50 évig, majd az alapján összerakott egy „to stop” listát vezetőknek. Minden vezetőnek van „to do” listája, ez pedig annak az ellenkezője. Ez arról szól, hogy mik azok a tulajdonságok, amik a karriered elején lehet, hogy segítettek, de egy szint fölött már gátat jelenthetnek. Ilyenek vannak benne, mint például a túlvállalás, de ide tartozik például a mások babérjainak learatása, vagy a felelősség hárítása is.

Nem figyelsz rám eléggé

Ez az ominózus board kitöltötte az említett tesztet és azt dolgoztuk fel együtt. A vezérigazgatót felháborította a to-stop teszt, azt mondta, hogy mekkora marhaság ez, mert ő például azt kapta vissza a beosztottaitól, hogy nem figyel rájuk eléggé.

Visszatükröztem felé, hogy sajnálom, hogy nem érti, de én is így élem meg a vele való kommunikációt. Ő az egyetlen, aki a team coaching ideje alatt is nyomkodja a telefonját függetlenül attól, hogy én vagy valamelyik kollégája beszélünk. Erre a reakció: „Nálunk csak az lehet board tag, aki kétfelé tud figyelni” - azaz félreértem a helyzetet.

Nem sokkal később jött a szünet, amikor is pizzat kellett rendelni ebédre. A vezérigazgató épp telefonon beszélt valakivel, amikor is az egyik kollégája odalépett hozzá, hogy megkérdezze, sonkásat, vagy gombásat kér, mire ő az alábbit reagálta: „Nem látod, hogy telefonálok?! Nem tudok kétfelé figyelni... „

Olyan jó, hogy az élet mindig hoz ilyen helyzeteket :)