1. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy coachinggal szeretnél foglalkozni, és hogyan indultál el ezen az úton?

2008-ban végeztem a trénerképzőt dr. Barlai Róbertnél. Akkor még nem volt ennyire ismert a coach szakma. Ő ajánlotta, hogy – tekintettel a vezetői múltamra, tapasztalataimra – érdemes lenne megtanulni, szakmailag jól kiegészítené a tréneri munkámat. Így választottam ki dr. Bodó Péter Business és Management képzését, ahol 2009-ben végeztem. Úgy érzem, a két legjobb mestertől tanultam.

2. Mi az, amit a leginkább szeretsz ebben a szakmában?

Emberi sorsokat, az emberek személyiségét, működését, sokféleségét megismerni. Értelmes, mély beszélgetéseket folytatni. Látni, ahogy valaki elkezd önmagára reflektálni, tudatosabbá válni.

3. Van kedvenc ügyfélélményed vagy olyan tapasztalatod coach-ként, amire kifejezetten büszke vagy?

Az egyik, amikor egy újonnan kinevezett fiatal vezetőt kellett felkészíteni új szerepére, és a coaching folyamat során ráébredt, hogy nem akar vezető lenni, az előző munkakörét sokkal jobban szereti, abban érzi jól magát, így vissza is lépett. Szerencsére az őt kinevező vezető (képzett coach egyébként) ezt elfogadta. Ő például a folyamat során jobban megismerte önmagát, és tudatosan más utat választott, mint amerre a vállalati karrierút sodorta volna.

A másik, amikor a kliensem kijelentette, hogy szerinte egy felnőtt ember nem változik, és ennek megfelelően viselkedett is az ülések során. Nem volt semmi, amiben szerinte neki fejlődnie kellett volna. Vissza akartam adni a megbízást, mondván, hogy szeretek vele beszélgetni, de engem nem ezért fizetnek. Azt mondta, hogy folytassuk, mert másokkal nem tudja megbeszélni azokat a témákat, amiket velem, és hogy olyan kérdéseket teszek fel neki, amin érdemes elgondolkodnia – vagyis hasznos neki a közös munkánk. Szerintem ez a coaching folyamat legfontosabb célja: kimondhatók gondolatok, kétségek, dilemmák egy elfogadó partnernek, aki esetleg új nézőpontokat is felajánl. Talán lesz belőle fejlődés is.

4. Mi a leggyakoribb tévhit szerinted a coachinggal kapcsolatban?

Nem tudom igazán. Talán az, hogy ez egy „erőszakos” módszer, valakit akarata ellenére akarunk mindenáron megváltoztatni.

5. Van esetleg olyan konkrét, rövid coaching gyakorlat az eszköztáradban, amit azoknak ajánlanál, akik szívesen kipróbálnák a módszert, de nem tudják, mire számítsanak?

Bármi, ami az önreflexiót és az önismeretet fejleszti. Ezekben nagyon rosszul állunk. Az emberek többsége nem ismeri magát, nem gondolkozik azon, hogy mit milyen motivációból tesz vagy mond, milyen múltbeli hatások határozzák meg a működését, és a viselkedése milyen hatással van másokra. Ilyen gondolkodtató-önfejlesztő könyvek, weboldalak bőven találhatók, de legjobb elmenni egy önismereti programra.

Vagy olyasmi is hasznos lehet, ami segíti, hogy élete különböző területeire ránézzen, és felismerje, mi fontos neki, hol van hiányérzete, mire nem fordít elég gondot.  Ilyen például az Életkerék: egy kerék küllői illusztrálják az élet különböző területeit (8 vagy akár 12), ezeket olyan hosszan kell kiszíneznie, amennyire elégedett az adott életterülettel. Ha a küllők nem egyforma hosszúak, a kerék bizony akadozik, nem gördül. Következő lépés lehet végiggondolni, hogy mit tegyen, hogy a küllők egyforma hosszúak legyenek, és minél hosszabbak. Ezt bárki meg tudja csinálni.

6. Mit javasolsz azoknak, akik szívesen fordulnának coach-hoz, mire figyeljenek, hogy a megfelelő szakemberhez jussanak el?

Amikor egy ismerősnek ajánlok coachot, leginkább a személyiségek összeillését nézem. Nagyon fontosnak tartom a coach érett személyiségét, önismeretét, folyamatos fejlődését, igényességét. Azután képzettséget: a Magyarországi Coach Szervezetek Szövetségének kritériumait. Érdemes böngészni a szövetségbe tartozó coach szervezetek honlapjain az oda tartozó coachokat: ki szimpatikus? Szerencsére a coachingban létezik a díjmentes „nulladik” beszélgetés, amit mindenképpen érdemes igénybe venni, és kérdésekkel készülni. Több coach közül lehet így választani.

7. Mit gondolsz, mi fogja jellemezni a coach szakma jövőjét 10 év múlva (mennyire hat rá szerinted például a digitalizáció és a mesterséges intelligencia)? 

Bele sem merek gondolni. Mivel Rogers szemléletét tartom igaznak: segítő kapcsolatban nem a módszer, hanem a kapcsolat, illetve a segítő személye számít. A személyes kapcsolatot szerintem nem hagyhatjuk ki a fejlődésből. Legyen az egy tanító, egy terapeuta vagy egy coach.