1.Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy coachinggal szeretnél foglalkozni, és hogyan indultál el ezen az úton?

2019-ben hagytam el a korábbi cégemet, ahol középvezetőként dolgoztam. 2020-ban kezdtem el az első coaching képzésemet, akkorra állt össze bennem, hogy a már régóta meglévő segítő vénámat, szándékomat ebben a hivatásban tudom a leginkább megvalósítani. Az első képzést még további képzések követték, illetve a mai napig részt veszek kiegészítő tanfolyamokon, képzéseken, hiszen ezek szélesítik a látókörömet, növelik az eszköztáramat.

2. Mi az, amit a leginkább szeretsz ebben a szakmában?

Hű, ez egy könnyűnek tűnő, ámde nehéz kérdés. Annyi minden van, amit szeretek benne. Legelőször is az emberközpontúság, hogy emberekkel foglalkozhatom, de maga az érzés, hogy támogatást adhatok, illetve, hogy ez egy „intim” kapcsolat, a szónak abban az értelmében, hogy a kliens rám bíz, nekem mond el olyan dolgokat az életéből, amit talán senki másnak. Felemelő érzés, ha az ügyfél eléri a célját a támogatásommal, ha felismer dolgokat, ha aha élménye van. De akár egy lépés előre engem már hihetetlenül felvillanyoz. Ez egy adok-kapok együttlét mindkét félnek. Nem csak a kliens, de a coach is inspirálódik minden ülés alkalmával, és ez nagyszerű érzés.

3. Van kedvenc ügyfélélményed vagy olyan tapasztalatod coach-ként, amire kifejezetten büszke vagy?

Minden részsikerre büszke vagyok, nem kell nagy dolognak történnie. Ha látom az ügyfélen, hogy csillog a szeme, hogy elköteleződik a saját célja mellett, az siker.

4. Mi a leggyakoribb tévhit szerinted a coachinggal kapcsolatban?

Nem tudom, hogy van-e tévhit, nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon nehezen szánják el magukat az emberek, hogy segítő szakembert vegyenek igénybe, ha valami problémájuk, nehézségük, elakadásuk van. Én úgy látom, hogy a lelki dolgokkal kapcsolatos nehézségek esetén még mindig nem természetes igény, hogy azzal is kezdeni kellene valamit. Ha valami testrészünk fáj, vagy furcsa tünetet produkál, megyünk az orvoshoz, hogy meggyógyítson. Ha a lelkünk jelez, ha nem jó a közérzetünk, stresszelünk vagy nem érezzük magunkat a helyünkön, akkor csak ritka esetben fordulunk coachhoz, pszichológushoz, tanácsadóhoz. Pedig sokszor a lelki tünetek jelennek meg testi fájdalomként. Talán a coachinggal kapcsolatban inkább az idegenkedést tapasztalom, mert sokan nem tudják, mi is történik egy coachnál.

5. Van esetleg olyan konkrét, rövid coaching gyakorlat az eszköztáradban, amit azoknak ajánlanál, akik szívesen kipróbálnák a módszert, de nem tudják, mire számítsanak?

Egyrészt nálam az első alkalom mindig ingyenes, így nem árulok zsákbamacskát, van mód eldönteni, hogy én vagy a módszer megfelel-e a leendő ügyfélnek. De van persze olyan módszer, ami csak 1-2 alkalmas, ez az ún. brief coaching, amivel el lehet gyors eredményt érni azoknál is, akiknek nincs módjuk hosszabb folyamatra, illetve egy bizonyos, nagyon körülhatárolt problémával jönnek coach-hoz, ott érdemes ezzel a módszerrel dolgozni. Pont azt a lökést, motivációt, aha élményt kaphatja meg a kliens, ami kilendíti az adott elakadásból.

6. Mit javasolsz azoknak, akik szívesen fordulnának coach-hoz, mire figyeljenek, hogy a megfelelő szakemberhez jussanak el?

Én hiszek a szájról-szájra marketingben, különösen a segítő szakmákban. Minél több elégedett ügyfeled van, annál több emberhez jut el a híred. Lehet csili-vili honlapod, posztolhatsz a social média platformokon minden nap (nyilván ez is fontos), de nincs jobb a reklám az elégedett ügyfélnél. 

A másik fontos szempont lehet, ha egy ügyfél segítő szakembert keres, hogy elmegy egy első alkalomra, és ha azt tapasztalja, hogy nem működik a kémia a coach és ő közötte, akkor tovább kell keresni. Ilyen előfordulhat természetesen, hiszen nem lehet egy coach sem mindenkinek szimpatikus, és fordítva, és itt is fontos az őszinteség, hogy akár a coach, akár a kliens azt mondhassa, hogy nem fogunk tudni együtt dolgozni.

Ezért az a javaslatom, hogy a puding próbája az evés ebben az esetben is, ha az első alkalommal az ügyfél vagy a coach nem érzi magát maximálisan komfortosan, akkor el kell köszönni egymástól.

7. Mit gondolsz, mi fogja jellemezni a coach szakma jövőjét 10 év múlva (mennyire hat rá szerinted például a digitalizáció és a mesterséges intelligencia)? 

Nem vagyok jövőbelátó, de hiszem és bízom benne, hogy a személyes emberi kapcsolatokat nem fogja tudni egy még oly intelligens, ám de mesterséges „robot” felváltani. Az ember annyira komplex lény, nem csak intelligenciából, hanem érzelmekből, érzésekből, empátiából, együttérzésből, és még sorolhatnám mennyi mindenből áll, ráadásul minden ember a maga nemében egyedi és megismételhetetlen, hiszem, hogy a közeljövőben ebben a hivatásban nem leszünk helyettesíthetőek.