Arató Henrietta kérdése hozzád: Miként tudod leginkább segíteni a fiatal korosztályt pályaválasztással kapcsolatos elakadásaik útvesztőjében?
Emlékszem, hogy mikor pályakezdőként a hajnali vonaton döcögtem a munkahelyemre, már akkor azon agyaltam, hogyan tudnék azért tenni, hogy az önismeret oktatása bekerüljön az iskolákba. Frissen végzett pszichológusként és egy munkaügyi központ álláskeresési és pályaválasztási tanácsadójaként testközelből láttam, hogy mekkora értéket képviselne, ha ez nem csak szórványosan, hanem minden iskolában elérhetővé válna. Különböző szerepeimben az egész pályám során igyekeztem tenni ezért, de az elmúlt másfél évben érzem azt, hogy olyan helyen vagyok, ahol ez valósággá is válhat.
A HiSchool Alapítvánnyal, ahol dolgozom, középiskolás diákok számára szervezünk pályaedukációs, pályaorientációs programokat. A nagy rendezvények (pályaorientációs napok, céglátogatások) mellett kiemelt szerepet kap a diákok egyéni támogatása: önkéntes coach közösségünknek hála, ma bármely középiskolás diák ingyenesen vehet részt nálunk 1+3 alkalmas online pályaorientációs coachingon.
„Mik az erősségeim?” „Hogyan tudom magamat motiválni?” „Milyen lépések kellenek, hogy elérjem a céljaimat?” „Hogyan hozzak jó döntést?” - Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel fordulnak hozzánk a diákok leggyakrabban. A visszajelzéseik alapján nagyon hasznosak számukra ezek a folyamatok és nagy megerősítés számukra, hogy a coaching folyamatok során partnerként vannak jelen.
Jelenlegi szerepemben én most azzal tudom a legjobban segíteni a diákokat, hogy olyan programokat és iskolai együttműködések kidolgozását támogatom, ahol a pályaorientáció, az önismeret és a coaching be tud épülni a diákok és intézmények hétköznapjaiba.
1.Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy coachinggal szeretnél foglalkozni, és hogyan indultál el ezen az úton?
Mivel segítő szakmából jövök, talán egyenesnek tűnhet az út a coachingig, a saját fejemben mégis elég kanyargósnak éltem meg.
Gyermekpszichológusi ambíciókkal indultam neki egyetemi tanulmányaimnak, amit egy sorsfordító önkéntes élmény hatására felül kellett vizsgálnom. 22 évesen azt éreztem, hogy ha ebbe az irányba megyek, az jobban megterhelne lelkileg, mint amit elbírnék hosszú távon. Így a másik szerelem, a csoportok felé fordultam és szociál és szervezetpszichológia specializációt végeztem. A gyermekeim születéséig leghosszabban HR területen dolgoztam trénerként és képzésfeljesztési szakértőként nagyvállalati közegben és a felnőttekkel végzett munka mellett önkéntesként maradt meg a gyerekekkel, fiatalokkal való kapcsolódás.
Be kell vallanom, sokáig szkeptikus voltam a coachinggal kapcsolatban. Bár láttam a szerepét üzleti környezetben, saját élmény híján bizony sok előítéletem volt a módszer kapcsán. Mikor a visszatérést terveztem a munkába, szerettem volna tudatosan újradefiniálni magam szakmailag és ehhez egy olyan pszichológus segítségét kértem, akinek coach végzettsége is volt. Ebben a folyamatban éreztem először azt, hogy ezt az eszköztárat én is szeretném megtanulni, hogy a saját ügyfeleimet még jobban tudjam támogatni. Nagyjából két hét múlva már jelentkeztem is a Corvinuson akkor első évben induló coach képzésre és azóta is folyamatosan képzem magam.
2. Mi az, amit a leginkább szeretsz ebben a szakmában?
A közös teremtést és a kapcsolódást.
Van egy mondat, amit egy kedves oktatóm vésett a szívünkbe és a fejünkbe:
„Kapcsolatban sérülünk, kapcsolatban gyógyulunk”. Bár a coachingban nem a gyógyulás a cél, hanem a fejlődés támogatása, én azt tapasztalom, hogy az általunk létrehozott közös tér és a kapcsolat az alapja mindannak, amitől jól tud működni egy coaching folyamat is.
Az egyik legnagyobb érték számomra, mikor azt látom az ügyfeleimen, hogy képessé válnak elmozdulni a vágyott irányba. Jobban értik saját működésüket, tudatosabbá válnak és olyan tanulásokat fogalmaznak meg, ami sokszor nem csak a kitűzött témában, hanem az életük más területén is támogatja őket.
3. Van kedvenc ügyfélélményed vagy olyan tapasztalatod coach-ként, amire kifejezetten büszke vagy?
Több ügyféltől kaptam azt a visszajelzést, hogy amikor nehezebb helyzetbe kerülnek, gyakran felteszik magukban a kérdést, hogy vajon én most mit kérdeznék tőlük. Nekem ez mindig annak a tudatosságnak a jele, amiért együtt dolgozunk. Szeretem, amikor eljutunk oda, hogy rájönnek, ez igazából már az ő belső hangjuk.
4. Mi a leggyakoribb tévhit szerinted a coachinggal kapcsolatban?
Teljesen normális, hogy amit nem ismerünk, ahhoz saját élettapasztalat és vérmérséklet szerint viszonyulunk. Bár nyitott személyiségem van, jó példája voltam én is annak, hogy a módszer ismerete nélkül a feltételezéseim mentén gondolkodtam sokáig a coachingról.
Van olyan élményem, amikor ügyfelek kifejezetten pszichológusként keresnek, mert nem hisznek a coachingban és ennek az ellenkezőjére is volt példa. Nagyon érdekes élmény tud lenni, mikor egy ismerkedő beszélgetés során átbeszéljük ezeket és nyitottabbá válnak.
5. Van esetleg olyan konkrét, rövid coaching gyakorlat az eszköztáradban, amit azoknak ajánlanál, akik szívesen kipróbálnák a módszert, de nem tudják, mire számítsanak?
Nagyon hiszek a meghallgatás erejében. A hétköznapokban ritkán adatik meg, hogy osztatlan figyelmet kapunk és adunk, pedig önmagában az, hogy elmesélek valamit, segít nekem is jobban átlátni és megérteni a helyzetet.
Gyakran javaslom az ügyfeleimnek kipróbálásra, hogy állapodjanak meg egy beszélgető partnerrel abban, hogy 5-10 percig csak az egyikőjük beszél, a másik fél pedig csak hallgat. Aki beszél, ő mondja el, ami foglalkoztatja, olyan részletesen, ahogyan szeretné. Ha nem tölti ki az időkeretet, akkor a fennmaradó időben csendben marad. A hallgató fél ilyenkor teljes kíváncsisággal figyel, közben nem gondolkodik a saját hasonló élményein, nem megoldásokat keres, csak ott van és meghallgat. Ha úgy állapodnak meg, a kérdéseit felírhatja és utólag felteheti, de ez nem kötelező elem. Ha szeretnének, ezek után lehet cserélni.
Személyes üléseken szívesen dolgozom pl. képes kártyákkal, vagy pszichodrámából átvett elemekkel is, de az alap eszköztáram legfontosabb elemének a meghallgatást és a csendet tartom.
6. Mit javasolsz azoknak, akik szívesen fordulnának coach-hoz, mire figyeljenek, hogy a megfelelő szakemberhez jussanak el?
Szerencsére az internet korában sokféle információ könnyen elérhető a szakemberekről. A szimpátia mellett érdemes tájékozódni a coach végzettségeiről, tapasztalatairól, valamint mely témákban járatos. Ha van blogja, podcastja a coachnak, onnan is kaphatunk egy benyomást arról, mit várhatunk a közös munka során. Az ismerkedő beszélgetéseken pedig már a személyes benyomás is segítheti a döntésünket. Mindezek mellé a nemzetközi minősítések megléte is jó támpontot jelenthet.
7. Mit gondolsz, mi fogja jellemezni a coach szakma jövőjét 10 év múlva (mennyire hat rá szerinted például a digitalizáció és a mesterséges intelligencia)?
Pszichológusként és coachként is fontosnak tartom, hogy minél szélesebb körben edukáljunk. Én nagyon örülnék, ha sok olyan eszköz válna elérhetővé, amelyek hiteles információkkal és a saját reflexiót támogatva segítenének emberek széles körének hétköznapi helyzeteik átgondolásában. Ahogy azonban korábban is említettem, én a kapcsolódásokban hiszek. Amikor segítőt keresünk magunk mellé, akkor nem csak az „okos kérdésekre” vagyunk kíváncsiak, hanem valódi kapcsolódást, elfogadást keresünk.
Kit javasolsz a következő interjúalanynak, és mit kérdeznél tőle?
Bozsánovics Judit: Többféle célcsoporttal is foglalkozol. Miben hasonlít és miben más, mikor art coachinggal dolgozol felnőttekkel, kamaszokkal, gyerekekkel?
