Egyre több bizonyíték gyűlik össze azt illetően, hogy aki fiatalabbnak néz ki az életkoránál, annak ez sok kellemetlenséget tud okozni. Kihatással lehet a kompetenciáik megítélésére, de arra is, hogy milyen típusú munkák végzésére találják alkalmasnak. Akadnak olyan tanulmányok, amelyek egyenesen azt sugallják, hogy döntő tényező is lehet a karrierépítés szempontjából, amint arra a BBC Worklife cikke rámutat.
Hogy miért ítélhetnek meg valakit fiatalabbnak, mint amennyi a tényleges életkora? Például lehetséges, hogy valaki nagyon apró termetű vagy nagyon alacsony. Ám az esetek többségében az úgynevezett „babaarc-jelenség” tehető felelőssé a helyzetért, amelyet először az 1980-as években írtak le.
Babaarc-jelenség
Az amerikai Brandeis University egyik professzorának leírása szerint babaarcuk azoknak van, akikre általában a következők a jellemzők: lapos, kerek arc, kicsi állkapocs, gombra hasonlító orr és hatalmas szemek.
Az érettebb kinézetű egyéneknek ezzel szemben általában kisebb a szemük, szögletesebb az arccsontjuk, nagyobb az orruk, és hangsúlyosabb homlokkal rendelkeznek.
Az úgynevezett babaarcú emberek arcszerkezetük miatt rendszerint fiatalabbaknak tűnnek az azonos korcsoportba tartozókhoz képest. Megjelenésük még akkor is hatással lehet a környezetükre, ha egyébként már középkorúak vagy idősebbek. Furcsa módon a jelenségnél nem számít, hány éves valaki valójában, de az sem, hogy soványabb vagy esetleg testesebb testalkatú.
A babaarcú emberek nagyobb valószínűséggel találhatók meg bizonyos munkakörökben. Egy kutatás eredményei szerint például közülük sokan tanári pozíciót töltenek be, vagy olyan óvoda/bölcsődei munkakörben dolgoznak, amelyek kifejezetten megkövetelik, hogy a jelöltek gyengédek, kedvesek és bizalomgerjesztőek legyenek.
A fiatalos kinézet alacsonyabb pozíciókhoz vezet?
Akik életkoruknál fiatalabbnak tűnnek, sokszor alacsonyabb pozíciókba kerülnek, és nem is reménykedhetnek abban, hogy egyszer vezetői tisztséggel járó feladatokat kapjanak. Ez azzal magyarázható, hogy az ilyen emberekről sok esetben úgy tartják: kevésbé alkalmasak arra, hogy másokat irányítsanak.
A fenti jelenséget politikusoknál és a Fortune 500-as vállalatok vezetőinél is meg lehet figyelni. Utóbbiak az esetek többségében dominánsabb arcvonásokkal bírnak, mint az átlagos emberek; jóllehet valójában az, hogy valakinek markánsabbak az arcvonásai, nem jelenti azt, hogy csakis emiatt jobban teljesítene a munkájában.
Más kutatások arra a megállapításra jutottak, hogy a nonprofit jótékonysági szervezetek vezérigazgatói nagy valószínűséggel fiatalabbnak tűnnek a koruknál, és ahol nem így van, ott kevesebb pénzt tudnak jótékony célokra gyűjteni.
