Ez egy teljesen újfajta konfliktuskezelési koncepció...  működik? 

Azurák Csaba: Azt tapasztaljuk, hogy igen! A titok az élményszerűségben rejlik. A nézők végre kapnak egy olyan „vállalati tréninget”, amit nem unnak halálra, és a színpadon eljátszott – sokszor direkt szélsőséges – munkahelyi szituációkon nevetnek, sőt sokszor magukra ismernek. Így megragadnak azok a megoldókulcsok is, amelyeket a szakértők adnak egy-egy szituáció kezeléséhez!

Barathi Tamás: Egy olyan könnyed produkció született, ahol egyszerre tanulnak és szórakoznak is a nézők. A szituációkat is ők adják, mi a színészekkel jelenetekké formáljuk ezeket, de nem elégszünk meg azzal, hogy „csak” eljátszuk, hanem arra kérjük szakértő vendégeinket (köztük kommunikációs szakemberek, szervezetfejlesztő trénereket vagy épp klinikai szakpszichológusokat), hogy meglátásaikkal, tanácsaikkal formálják tovább a jelenetet egy megfelelőbb irányba.

Kezdjük az elején, barátok vagytok? Hogyan fogalmazódott meg bennetek egy ilyen színház ötlete?

ACS: 5 éve kezdődött a barátságunk, akkor ismerkedtünk meg Tomival, az általuk fejlesztett belső kommunikációs rendszer/felület apropóján. Egy távközlési cégnél segítettem a bevezetésben, így Tomival elég sok alkalmunk volt egymással beszélgetni. Lassan kiderült, hogy sok mindenben ugyanúgy gondolkodunk a céges (belső) kommunikáció kapcsán, csak míg ő főként az üzleti oldal felől nézi mindezt, én a tartalomgyártás irányából. A két „tudás” eredménye lett a Connect Academy, és az akkor debütáló Connect Konferencia jónéhány programeleme. Innen már csak egy ugrás volt a Conflict Night, ami Tomi fejéből pattant ki. Egyből tudtuk, hogy ez alappillére lesz a Connect-univerzumnak! 

BT: Első beszélgetésünk alkalmával még a Blue Colibri belső kommunikációs platformot és az abban rejlő lehetőségeket mutattam be Csabának. Már akkor egyértelmű volt, hogy mindketten rajongunk a kreatív kommunikációs megoldásokért, és tenni szeretnénk a vállalati belső kommunikáció szintlépéséért. Majd a Connect Konferencia kapcsán kértem ki Csaba véleményét témák, beszélgetések, megszólalók kapcsán. Azon kaptuk magunkat, hogy egyre többet ötletelünk izgalmas szakmai programlehetőségeken és tartalmakon. A tavalyi konferenciára terveztem egy színpadi produkciót, és kérdeztem Csabát, ismer-e túsztárgyalót, akit „bevethetnénk” a szakmai csapatba. Ő Végh Józseffel kötött össze, aki azóta is oszlopos tagja és abszolút közönségkedvence a színházi estjeinknek. A sok szakmázásból hamar barátság lett, és azóta már közösen szervezzük a szakmai programjainkat.

Van rá igény? Hogy képzeljük a folyamatot: megkeresnek titeket HR-esek egy-egy konkrét szituációval? Vagy ti találjátok ki a színpadi helyzeteket?

BT: Eddig minden estünk telt házzal ment, közel 1500-an váltottak már jegyet a Connect Conflict Night-ra. (4 alkalom volt eddig). Több csatornán is gyűjtjük a feldolgozandó munkahelyi szituációkat, a közönség például az előadások szünetében papírdobozokba is dobhat be egy-egy kérést, vagy online formokon keresztül is küldhet be javaslatokat. A bevont szakértők is írnak témákat, így alakul ki egy shortlist. A színészekkel ezzel a listával dolgozunk tovább, és azt vizsgáljuk meg, hogyan lehet színpadra állítani ezeket a jeleneteket, kik lehetnek ebben szereplők, milyen irányba szeretnénk kifuttatni a szituációkat, illetve a színpadon melyik szereplőnek szeretnénk tanácsokat adni. Fontos, hogy nem írunk szöveget, a jelenetek improvizációs játékkal kerülnek a színpadra az Itt és Most Társulat színészei jóvoltából. Az előadásokat természetesen tematizáljuk. Foglalkoztunk már a nemet mondás témájával, a konstruktív visszajelzésekkel, az előléptetéssel, a fizetésemelés és az állásinterjú kérdéskörével. De van már külön generációs együttműködés és vezetői szerepvállalások estünk is.

Mit szól a közönség? Mennyire nyitottak? Előfordul, hogy valaki magára ismer?

ACS: Nagy nevetések és nagy csendek is vannak. Persze, hogy magunkra ismerünk! Sőt a biztonsági játékos főnökünkre, az elégedetlenkedő beosztottunkra, meg az idegesítő kollégára is. A karakterek megvannak minden munkahelyen, közösségben. Olyan ez, mint amikor az egyes országokkal kapcsolatos sztereotípiákkal találkozunk: precíz, de uncsi németek, hűvös angolok, garasoskodó skótok vagy a dolce vitát éltető olaszok. Ez a nagy közös tapasztalat teszi mindenki számára közérthetővé a jeleneteket.

BT: Néha látom (bár a világítás miatt nem könnyű) a bólogató, mosolygó arcokat, ilyenkor tudom, hogy sokan magukra ismernek. De volt már olyan is, hogy a közönség elnagyoltnak vagy lehetetlennek tartotta az adott szitut, egészen addig, amíg a HR-es kollégája fel nem világosította, hogy sajnos ilyen történetek hetente megtörténnek náluk is.

Milyen reakciókat kaptok? Tényleg bevonjátok a nézőket az előadásba? 

BT: A nézők első körben javaslataikkal kapcsolódnak a témák kiválasztása kapcsán. Az előadás alatt szavazások formájában vonjuk be őket, sok ponton engedjük, hogy ők határozzanak meg a szituációk kimenetelét. De az igazán nagy bevonódások a zárt céges eseményeken vagy épp tréningeken vannak, amikor igény szerint már a jelenetekbe is bevonjuk a közönséget.

Vállaltok konkrét konfliktushelyzeteket is? Hogyan íródnak a jelentek? Vontok be HR-s, coach szakembereket is? 

BT: Igen, sőt. Szinte az összes jelenetünk valós konfliktushelyzet, ami a közönségtől vagy a színészektől jön. Volt már olyan jelenetünk, amikor a női kolléga megosztotta az ötletét a férfi felettesével a nagy meeting előtt, majd a férfi saját ötleteként prezentálta azt. Vagy akár egy túlterhelt kolléga került folyamatosan stresszes és konfliktusos helyzetbe, mert nem tudott nemet mondani a főnökének, és magára vállalta az újabb feladatokat is. 

Csak színházban tartjátok ezeket az előadásokat, vagy esetleg céges helyszíneken is?

ACS: Házhoz is megyünk, mert egyre több olyan felkérést kapunk, hogy szabjuk az adott vállalatra az élményszínházas tréninget. Ilyenkor speciálisan az adott cégre írjuk a jeleneteket, az iparági jellemzők – szóhasználat, kék- és fehérgallérosok aránya, multikulti környezet – figyelembevételével. Ezek segítségével jól átadhatók azok az üzenetek, amiket a menedzsment hangsúlyozni szeretne!

Mi a kapcsolódásotok a belső kommunikációhoz, mivel próbáljátok támogatni a belső kommunikációért felelős vállalati szakembereket? 

ACS: Én a rádiós-televíziós múltamból hozok egy sor olyan készséget/képességet, ami nagyon nagy érték az üzleti kommunikációban: lényeglátás, storytelling, az érdekesség-faktor kiemelése, a műfaji sokszínűség megteremtése vagy akár a vizualitás használata. Azzal, hogy a social média segítségével minden cégnek lehet önálló „TV/rádió-csatornája”, a profi (külső-belső) kommunikációs tartalomgyártás elképesztően felértékelődött. Most rengeteg helyen küzdenek azzal, hogy a platformokra a munkavállalókat érdeklő, minőségi tartalmak kerüljenek, akik persze a csili-vili FB, Instagram, TikTok és még ki tudja milyen felületekhez vannak szokva. Nincs mese, ezekkel kell versenyezni a figyelemgazdaság világában!

BT: A Blue Colibri platform kapcsán ma már 150 vállalat 120.000 munkavállalójának napi belső kommunikációs életére van rálátásunk kollégáimmal. Ez rengeteg tapasztalattal, jó gyakorlattal, ötlettel és tanáccsal párosul. Szinte mindenféle munkakörnyezetben és szektorban dolgoztunk már, így szeretnénk ezeket a tapasztalásokat átadni minden belső kommunikációval foglalkozó szakembernek. Szerencsére egyre több vállalatnál alakul ki részben vagy egészében ilyen munkakör, de még mindig egy peremterületről beszélünk, amelynek jelentőségét sokan nem ismerik el a managementekből.

Miben különbözik egy interaktív színház egy hagyományos vállalati tréningtől?

ACS: A környezet, a szituációk, így az élmény is grandiózusabb. Nem egy tárgyalóban vagyunk, hanem egy színházban, nem egy tréner ad elő, hanem egy társulat, és nem egy embertől hallhatsz jótanácsokat, hanem egy komplett szakértői csapattól, akik több nézőpontot is behoznak a szituációk értékelése során. A modern kommunikációban sokat hangoztatott infotainment itt nyer igazán értelmet! Röviden: színesebb, érdekesebb, pont olyan, mint egy jó TV-showműsor!

BT: A vállalati tréningeket sokan kényszerként élik meg. Mi olyan esteket szervezünk, amelyek jegyeit sok cégnél már jutalomként osztják ki. Ráadásul akár barátokkal, partnerekkel, családtagokkal is együtt tudnak érkezni az érdeklődők. A humor és az élmény pedig elengedhetetlen kellék, amelyet meghálál a közönség.

Milyen készségeket fejleszthet, milyen konkrét eszközöket ad egy ilyen vállalati tréning a HR-esek és a vezetők kezébe a konfliktusok kezelésére?

ACS: Bár az élményprogram neve „Conflict Night”, nem csak konfliktusokra hegyezzük ki az előadásokat vagy speciális tréningeket. Megoldóképleteket és sémákat adunk, menekülőutakat vázolunk fel olyan kényes szituációkból, mint például hogyan mondjál nemet, hogyan adj – adott esetben kritikai – visszajelzést, és miként szabadulj ki rázós kommunikációs csapdahelyzetekből.

BT: Nagyon kézzelfogható, valós, kollégák által megélt szituációkkal dolgozunk, és ahhoz adunk egy olyan iránymutatást, amelyet ott helyben el is játszunk, akár a résztvevőket bevonva. Így azonnal olyan tudáshoz jutnak a tréningen résztvevők, amelyet kipróbálhatnak a hétköznapokban.

Említettétek a Connect közösséget, ez miről szól pontosan? 

BT: A (belső) kommunikáció és a HR kommunikáció kapcsán sokszor érezzük azt, hogy a tudás ott van a vállalaton belül, de a különböző belső szakértők nem kerülnek egy hullámhosszra vagy épp egy lapra. Több olyan terület van, amelyben, ha együtt dolgoznának a HR, marketing vagy épp kommunikációs területen tevékenykedő kollégák, akkor hatékonyabb, kreatívabb, eredményesebb megoldások és projektek születnének. Ilyen peremterületek például a belső kommunikáció, a vállalati kultúra, az employer branding, a CSR vagy most már az ESG is. Szeretnénk ezeknek a különböző területeken, de gyakran egy célért munkálkodó kollégáknak, vezetőknek egy közös szakmai fórumot teremteni. Így jött létre a Connect szakmai közösség.

Úgy tudom, szerveztek konferenciát is, amit kimondottan vállalati kommunikációs szakembereknek és HR-eseknek szól. Itt is a munkáltató és a munkavállaló kapcsolata van fókuszban...

ACS: De leginkább a kapcsolódás! Mindketten hiszünk a párbeszédben, a közös tanulásban, a tudásmegosztásban, a követendő példák bemutatásában, a generációk közti tudástranszferben. És persze abban is, hogy egy konferenciának nem kell feltétlenül unalmasnak, egy kaptafára készülőnek lennie, hanem ezt a formátumot is mindig lehet fejleszteni. Ez az idei Connect Konferencián, április 10-én reméljük, sikerül majd.

BT: Már negyedik alalommal szervezzük meg a Connectet az Eiffel Műhelyházban, amelynek idei felütése a forma:bontó. Eddig is törekedtünk az élményekre és kötetlen kapcsolódásra, idén pedig erre még ráteszünk egy lapáttal. A vállalat életében létezik belső és külső kapcsolódás. Belső kapcsolódás a munkavállalók felé, amelynek része a vezetői szerepvállalás, a belső kommunikáció, a vállalati kultúra, a generációk közötti együttműködés vagy épp a változásmenedzsment. Kifelé pedig egyre többet kooperálunk más vállalatokkal, intézményekkel, civil szervezetekkel, társadalmi ügyekkel. Ezeknek a témáknak szeretnénk fórumot, a benne tevékenykedőknek kapcsolódási lehetőséget kínálni. 

Let’s Connect!