Kezdetnek mesélj kicsit magadról, és arról, mivel szerettél volna foglalkozni, amikor kisdiákként el kellett döntened, mi leszel, ha nagy leszel?

Ez egy összetett kérdés, és szerintem korábbra kell visszanyúlni, mint gondolnánk. HR-szempontból nagyon fontos, hogy a személyiségfejlődés hogyan alakul, amikor egy szakmai pályát nézünk. Szerencsés vagyok, mert egy szerető, elfogadó, támogató családba születtem, ami megteremtette számomra ezt a biztos hátteret. A szüleim általában felvázolták nekem a lehetőségeket, megmutatták, mivel lehet(ne) foglalkozni, figyeltek rá, hogy mi érdekelt már kiskoromban, s amivel nagyon akartam foglalkozni, abban maximálisan támogattak.

Életem első 18 évét Mezőtúron töltöttem, az Alföld közepén, és remek érzésekkel emlékszem vissza arra az időszakra. Eleve fantasztikus tanáraim voltak a mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumban, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Minden, amit szerettem volna, azt elérhettem. Jó volt az a kisvárosi „mikrokozmosz” az ezredfordulót megelőző és követő években.

A 2005-ben induló városi rádióban – a Pont Rádióban – lett egy kulturális-közéleti magazinom, amit imádtam szerkeszteni. Ekkor jöttem rá, hogy lételemem közönséghez beszélni, mikrofon előtt lenni, ügyeket képviselni. Ebből és a nemzetközi kapcsolatok iránti mély érdeklődésemből végül az lett, hogy elhatároztam: külpolitikával szeretnék foglalkozni és diplomata szeretnék lenni. Három nyelvből tettem nyelvvizsgát, majd BA-diplomát szereztem a Budapesti Corvinus Egyetemen, MA-t pedig a Közép-európai Egyetemen (CEU) ami akkor egy New Yorkban akkreditált, angol nyelvű nemzetközi kapcsolatok mesterképzést biztosított budapesti képzési hellyel.

Igen sokrétű a szakmai pályafutásod, és nem mondhatjuk, hogy egybefüggő képet mutatna, legalábbis az egymásból következő területek szempontjából, ahol valamilyen szakmai tevékenységet végeztél. Végül hogyan alakultak a terveid?

2013-ban a CEU-diplomám kézhezvétele után két hónappal állást kaptam a Belügyminisztériumban, az Európai Uniós és Nemzetközi Helyettes Államtitkárság egyik főosztályán mint projektasszisztens. Itt jött el az a pont, amikor rájöttem, hogy a közigazgatási életpályamodell kevésbé szól arról, mint vártam, bár kiemelném, hogy egy emberileg és szakmailag is remek csapatban dolgozhattam pályakezdőként. Két nemzetközi projektben voltam szakmai asszisztens, az egyik egy emberkereskedelem elleni küzdelmet segítő kezdeményezés volt holland-belga-magyar együttműködésben, a másik pedig egy dunai határrendészeti központ létrehozását célzó projekt a mohácsi határkikötőben, melyben tíz ország vett részt a régióból.

Azt gondolom, ilyen egzisztenciális kérdések minden ember életében eljönnek egyszer (vagy többször), számomra ez az első munkahelyemen adatott meg. Ekkor arra jutottam, hogy szeretném kipróbálni magam a versenyszférában. Nem volt egyszerű megfordítani a kormánykereket, de végül sikerült. 

2016-ban az OTP Bank központi operációjához kerültem, bankkártya-termékmenedzserként. Ez egy olyan pozíció volt, ahol a kártyaportfólió egy részét kezeltem: prepaid és debitkártyák technikai szabályozása, illetve a hozzájuk tartozó marketingkampányok üzleti szempontú koordinációja tartozott hozzám. Ekkor gondoltam arra először, hogy a marketing, a PR és a szélesebb értelemben vett üzleti kommunikáció lenne igazán nekem való.

A munkával párhuzamosan folyamatosan képeztem is magam az elmúlt években. Nyelvet tanultam –  tanulok jelenleg is olaszul – elvégeztem két borismereti tanfolyamot – közép- és felsőfokút –, majd már munka mellett egy második MA-diplomát is szereztem a Budapesti Metropolitan Egyetemen (METU) kommunikáció és médiatudomány szakon.

S bár az OTP Banknál is sokat tanultam, rengeteg értékes tapasztaltra tettem szert, de rájöttem, hogy ez a nagyon technikai, szabályozás-fókuszú, termékfejlesztési terület nem az én világom. Ott kristályosodott ki számomra, hogy „nagybetűs” kommunikációval szeretnék foglalkozni. Az még nem volt tiszta, hogy PR, marketing, brandmenedzsment, vállalati kapcsolatok vagy szóvivőség lesz az irány, de abban nagyon biztos voltam, hogy nagyvállalati közegben szeretnék dolgozni.

Gondolom most jön a történetben a csavar!

Igen! Mert azt határozottan kijelentettem magamnak akkor, 2017-ben, hogy nem akarok kommunikációs ügynökségnél dolgozni. Kívülről nézve ezeket a munkahelyeket, nem éreztem magam ehhez elég lazának, „coolnak”, pörgősnek. Ám nem mindig azt kapjuk, amit várunk, de talán gyakran kapunk olyasmit, amire szükségünk van. Egy kedves ismerősöm beajánlott a Brightly Kommunikációs Ügynökséghez, ahol épp account menedzsert kerestek. Már az interjún állást ajánlott nekem az ügyvezető igazgató, és így kerültem be az ügynökségi vérkeringésbe. Három évet töltöttem account pozícióban. 

A Brightlynál eltöltött évek során vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a nagyvállalati kommunikáció és a PR az én irányom. 2019 őszén a Magyar PR Szövetség elnökségi tagjává választottak, ahol három évig tevékenykedtem. 2022 őszén a METU-ra visszahívtak oktatni, egy féléves gyakorlati kurzust tartottam PR-kommunikációból, amit nagyon élveztem. 

2020 elején a Brightly ügyvezető igazgatója létrehozta az üzletfejlesztési igazgatói pozíciót, amire engem kért fel és én töltöttem be négy éven keresztül. Ez volt az a feladatkör, ami addig a legközelebb állt a szívemhez és nagyon örültem, hogy kapcsolatokat építhetek, képviselhetem az ügynökséget nemzetközi kamaráknál és szakmai szervezetekben. Ez az egész elképesztő jártasságot adott, amiért nagyon hálás vagyok. Mindemellett az elmúlt években egyre mélyebb elköteleződés alakult ki bennem a kulturális, azon belül is a képzőművészeti terület kommunikációja iránt, ami folyamatosan a horizontomon maradt mint lehetséges karrierperspektíva. 

Mégpedig jött az a lehetőség, hogy kipróbálhattad magad a piacon önállóan is, igaz?

Így van. 2023 nyarán a főállásom mellett elindítottam egy saját vállalkozást. Stratégiai kommunikációs tanácsadással kezdtem foglalkozni, főleg kulturális területen. Közben kerekasztal-beszélgetéseket moderáltam, amiket nagyon szeretek mindmáig (Polgár Péter vezette a HRPOWER szervezésében a VII. Nagy Employer Branding Nap kerekasztal-beszélgetését – a szerk.). Igazi szenvedély számomra egy érdeklődő közönséghez beszélni, de még inkább rávilágítani olyan témákra, ügyekre, folyamatokra és tendenciákra, amikben mélyen hiszek vagy, amiket én magam is érdekesnek, fontosnak tartok.

Ezen a ponton pedig egy újabb váltás következett az életedben.

Az elmúlt években rengeteget dolgoztam kulturális projekteken, számos emberrel megismerkedtem művészeti-üzleti területen, amiért hálás lehetek sokaknak, de elsősorban az Art is Business Közösségnek, aminek azóta is lelkes tagja vagyok. Ahogy szakmailag is egyre mélyebbre ástam magam a témában, úgy éreztem, hogy megérkeztem. Darrell Royalnak tulajdonítják az a mondást, hogy a szerencse a felkészültség találkozása a lehetőséggel, ezt 2024-ben volt szerencsém mélyen megélni, mert ezek a korábban szerzett kapcsolatok és ismeretek vezettek oda, hogy tavaly augusztusban a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Kultúra 2008 Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója megkeresett, hogy csatlakoznék-e hozzájuk vállalati kapcsolatokért felelős vezetőként. Ez minden eddigi szenvedélyemet – kultúra és képzőművészet, kommunikáció, vállalati kapcsolatok, art&business – egyesítette, ami egy fantasztikus lehetőség, most valóban minden eddigi tudásomat és tapasztalatomat kamatoztatni tudom. A pozíciómhoz tartozik a múzeumok szponzorációs tevékenységének irányítása, koordinálása, implementációja és a vállalati partnerekkel való folyamatos párbeszéd előmozdítása, állandó képviselet a forprofit világ felé. Szép kihívás, sok ötletem van és rendkívül inspiráló számomra, hogy úgy érzem, valós értékek létrejöttéhez járulhatok hozzá társadalmi és anyagi értelemben is. 

Mi a következő lépcsőfok, mi a következő karriercélod?

Mivel még jó eséllyel 30-35 évem hátra van a munkaerőpiacon, az ember céljai pedig változhatnak, konkrét válaszom erre a kérdésre nincs. De abban nagyon biztos vagyok, hogy szeretnék továbbra is olyan területen dolgozni, ahol a kommunikáció és a kultúra találkoznak és kölcsönhatásba lépnek a forprofit ökoszisztémával – ez a jelenlegi munkahelyemen megvalósul, tehát bizonyára jó helyen vagyok. Nagyon izgalmasnak tartom például azt is, hogy hogyan lehet a versenyszféra működési logikájának előnyös részeit nonprofit területen alkalmazni, valamint, hogy az értékalapú kulturális együttműködéseket miként lehet hosszútávon és fenntarthatóan felhasználni a kereskedelmi márkák erősítésére és mindezt akár nemzetközi szintre emelni. A kulcs ebben (is) a hitelesség és a következetesség. Nem gondoltam korábban, hogy megadatik számomra, hogy amivel a szabadidőmet is nagy örömmel töltöm, egyszer a mindennapi munkám lesz. Most tartok ott szakmailag és emberileg is, ahol mindig is szerettem volna, de ez bő 10 évembe telt és mélyen hiszek benne, hogy minden eddigi tapasztalatom, találkozásom, feladatom és munkahelyem kellett ahhoz, hogy az lehessek, aki most vagyok – pont ezért nem bántam meg semmit. Örülök, hogy sosem adtam fel annak a keresését, hogy mi az, amiben igazán önmagam és hiteles lehetek. Bízom benne, hogy nem is fogom feladni később sem.

(Képek: Gyurkovics Anna)