Érdekes megfigyelni, hogy akárhány partnerrel teniszezik az ember, nagyjából annyiféleképp tud játszani. Valakivel alig jön össze egy-egy rendes adogatás, mással pedig szinte percekig nincs egy rontás sem. (Persze egy szint alatt,  - ha az ember semennyire nem tud teniszezni - akkor a másiktól függetlenül sem fog jól teljesíteni.) Egy bizonyos szint felett pedig szintén nincsenek nagy kilengések. Egy Nadal viszonylag ritkán csetlik-botlik a pályán, akárki ellen is játszik, ahogy a Real Madrid ellen is nehéz potyagólt találni. Ugyanígy a személyiségben, viselkedésben is kisebbek a kilengések egy bizonyos érettségi szint felett.

Minél koherensebb, „átdolgozottabb” egy felnőtt ember személyisége, annál inkább hasonlít a mélyebb réteg a mutatni kívánt homlokzathoz és annál ritkábban lép működésbe a gyenge pontokra reagáló „gyermeki” személyiségrész. Ezáltal az illető is ritkábban kerül konflitkusba, könnyebben működik együtt a környezetével. Így az illetőről született – mélyebb és felszínesebb – vélemények is többségében egy irányba mutatnak. (Egy-egy szélsőséges kilengés pedig szólhat a másik félről is…)

Persze egy ember személyisége sohasem értelmezhető abszolút értékben, mindenkire hatással vannak a környezet visszajelzései, saját önbizalmi állapota, önismeretének fejlődése vagy épp az élethelyzetéből adódó motivációs prioritásai.

Egy vezető is attól válik vezetővé önmaga számára, hogy a beosztottak hozzá fordulnak, megerősítik őt ebben a szerepében (ahogy a pszichológus sem a diplomával, hanem a páciensek által kapja a pszichológusi identitást), ugyanígy a személyiségnek is van számos olyan dimenziója, ami a környezet hatására változik. Ezeket a komplex hatásokat érdemes figyelembe venni, amikor a munkapszichológiai tesztek által mért eredményeket tartjuk a kezünkben. Akár munkaadóként, akár munkavállalóként.

A frissen megjelent Üzlet és Pszichológia fókusztémája ezúttal a személyiség és annak mérése. Ha szívesen olvasna e témában, keresse a lapot mától az újságárusoknál, vagy rendelje meg honlapunkon.