Annál is inkább releváns ez az eredmény, mivel a kiégés és az értelmes munkavégzés érzése között szoros kapcsolat van. A kiégés pedig napjaink “népbetegsége”. Fizikai és mentális tünetei egyre intenzívebben sújtják a munkavállalókat. A kiégés megelőzése terén sokat teszünk, ha támogatjuk a kollégákat a munka értelmének és az ezzel járó értékteremtés megfogalmazásában.
Milyen konkrét módszert, technikát használhatunk?
A válasz a job crafting (munkakör átformálása) módszertanában rejlik.
Az amerikai Yale Egyetem szervezeti magatartást kutató pszichológusa, Amy Wrzesniewski érdekes kutatást végzett. Kórházi takarító munkakörben dolgozókat kérdezett meg arról, hogyan gondolkodnak a saját munkakörükről. Nem lepődött meg, mikor jó néhányan azt mondták, ez csak egy munka, takarítani kell. Megdöbbent viszont azon, hogy szép számmal voltak olyanok, akik meg voltak győződve, hogy a takarítás igazán különleges munka, hiszen ágyneműhúzás, felmosás, szellőztetés vagy szemetesürítés nélkül lehetetlenné válna a gyógyítás. Hittek benne, hogy az alapos takarítás után a betegek egy tisztább környezetben gyorsabban gyógyulnak, így hamarabb kerülnek haza a szeretteikhez. Kell ennél nemesebb feladat?
Azok a takarítók, akik ilyen módon újragondolták (craftingolták) a munkájukat, új értelmet adtak neki, ami a motiváció üzemanyaga.
Amikor azt érezzük, hogy értelmes munkát végzünk, akkor tűzön-vízen keresztül visszük azt, amit elterveztünk, legyőzve az utunkba gördülő akadályokat.
Ezért ezek az emberek önszántukból plusz munkával dobták fel a napjaikat, beszélgettek a betegekkel, sétálni kísérték őket. Átértelmezték és kiterjesztették a munkakörüket, így alkotva saját maguknak egy sokkal kreatívabb munkahelyet. Ha érdekel bennünket az, amit csinálunk, mert fontosnak tartjuk, akkor szívügyünkké válik. Így a munka lehet örömforrás is. A kutatónő job crafingnak nevezte el azt a módszert, amely új értelmet adhat a napi nyolc-tíz órának.
Mit tehetünk mi?
Ahelyett, hogy új munkahelyet keresnénk, adjunk új értelmet a feladatainknak! Ha olyan munkát kapunk, amelyet utálunk, egészítsük ki olyan plusz feladatokkal, amelyek az egészet örömtelibbé teszik, és „magyarázzuk el” magunknak, valójában hogyan is járulunk hozzá egy adott feladattal a nagy egészhez, milyen küldetést teljesítünk, mit ad mindez a világnak? Ki mondja azt, hogy mindig csak az elvégzendő minimumra koncentrálhatunk? Mi van, ha ezzel az új gondolkodással másokat is jókedvre deríthetünk?
Hogyan használd a job craftingot vezetőként?
Támogasd a munkavállalókat abban, hogy fel tudják tenni az alábbi kérdéseket!:
- Mi a munkám magasabb értelme?
- Miért éppen én végzem el ezt a munkát?
- Mit ad nekem ez a munkahely?
- Mit erősít bennem?
- Milyen képességeimet kamatoztathatom?
- Miben segít fejlődni?
- Mi a saját, személyes küldetésem, mi az, amit a munkámmal létrehozok a világban?
Vezetőként aknázzuk ki a csapatunkban rejlő lehetőségeket! Beszélgessünk az emberekkel arról, hogy milyen új értelmet tudnak találni a napi tevékenységekben. Milyen értéket teremtenek nap mint nap, hogyan kapcsolódnak a szervezet víziójához és missziójához. Keressük azokat, akikkel eddig nem volt közvetlen kapcsolatunk, hogy megismerjük őket, mint embereket, és nagyobb rálátásunk legyen az ő szakterületükre. Hagyjuk, hogy kölcsönösen inspiráljuk egymást!
Mindannyian minden egyes cselekedetünkkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy egymás számára élhetőbb hellyé tegyük a világot. Ha ahelyett, hogy sürgetnénk az órát, hogy leteljen végre a munkaidő, inkább megkeressük annak a módját, hogy mindeközben jól is érezzük magunkat, akkor a munkánkat az életünket gazdagító programmá tehetjük. Így nem csak túlélni akarjuk majd, hanem igazán, szívből megélni.
