Noha a modern világ, a (munkaerő)piaci verseny, a társas kapcsolatok az extrovertált alapbeállítódású embereknek kedveznek, az elmúlt tíz évben az introvertált személyiségtípusok érdekeit felvállaló aktivisták a helyzet gyökeres átalakítását szorgalmazták. Ne büntesse a rendszer azokat, akik nem tudnak megfelelni a nagy, nyílt irodákban zajló hangos, ambíció-cunamitól duzzadó kollégákra vonatkozó vezetői elvárásoknak! Jöjjön létre olyan vállalati kultúra, amely egyenlően kezeli az egyedül jobban teljesítő, a külső ösztönzésre kevésbé munkavállalókat! – csak néhány a követelések közül.
Ha a munkahely beköltözik az otthonba...
Aztán beütött a pandémia, s a világ lakosságának jelentős része rákényszerült, hogy otthonról dolgozzon. Első pillantásra úgy néz ki, hogy megszületett az ideális megoldás az introvertáltak számára, végre otthon lehetnek - egyedül! Ha azonban kicsit jobban belegondolunk, kiderül, lehet, hogy pont fordítva van. Egy introvertáltnak a lakás, az otthon a biztos menedék, ott tud feltöltődni. A lakásból irodát csinálni így valóságos tragédia: videokonferenciák, vég nélküli telefonbeszélgetések a kollégákkal és a főnökökkel... Ha a munkahely beköltözik az otthonba, elvész annak biztonságos menedékjellege.
A dolognak van persze jó oldala is: egy introvertált általában ódzkodik a nyilvános megszólalásoktól. Ez oldódhat az otthon biztonságában. Az otthon adhat olyan biztonságot is, hogy aktívabban veszünk részt olyan eseményeken – online –, amelyeket amúgy messziről kerülnénk.
Az otthonról folytatott videobeszélgetések új etikettet hoztak az üzleti világba. Például az égvilágon semmi gond nincs azzal, ha valaki nem szólal meg, sőt a hatékonyság érdekében célszerű csak akkor közbeszólni, ha valakinek valóban van valami mondanivalója. A valós értekezleteken valami furcsa okból kifolyólag az a gyakorlat alakult ki, hogy muszáj hozzászólni, bizonyítandó, hogy az illető aktív része a probléma megoldásának, agilis, igyekvő, kreatív és pozitív a hozzáállása.
Egómutogatás helyett: csak akkor szólj hozzá, ha van mondanivalód!
Egy introvertált beállítódású ember ezzel szemben inkább hallgat, figyel és csak akkor szólal meg - akkor is szűkszavúan –, ha valóban van hozzátenni valója. Noa Herz, a University of Pennsylvania neuropszichológusa szerint egy klasszikus értekezleten "minden résztvevő a saját dominanciáját, kompetenciáját igyekszik megmutatni". Ebből az egó-mutogatásból gyakran lesz órákig elhúzódó, unalomba fulladó, teljesen terméketlen esemény. Egy online értekezleten viszont akár még hozzá sem kell szólni, elég beírni a véleményünket – ha van – a chatboxba.
Az online konferencia kiküszöböli az értekezletek egy másik kellemetlen velejáróját is: a nagy hangerőt. Ha hangosabban mondom, jobban figyelnek rám – talán az ősközösségek óta meglévő beidegződése ez az emberiségnek. A videokonferencián viszont egyszerűen csak le (vagy fel) tekerem a hangerőt és mindenki olyan hangos lesz, amilyennek én szeretném. A domináns típusok arroganciája is kiküszöbölhető: online általában sorban következnek a megszólalások, az új etikett szerint nem illő a másik szavába vágni.
Négyféle introvertált
Jonathan Clerk, egy amerikai pszichológus tovább finomította a felosztást. Szerinte négyféle introvertált típus van: az aggodalmaskodó, a visszafogott, a gondolkodó és a szociális.
Az aggodalmaskodó gyakran szégyenlős, kerüli más emberek társaságát. A visszafogott ugyan jól érzi magát társaságban, viszont csak akkor nyílik meg, ha biztonságban érzi magát. A gondolkodó típus boldogan megy más emberek közé, ugyanakkor hajlamos az álmodozásra, nem várhatjuk el tőle, hogy a társalgás minden apró részletét figyelmesen kövesse. A szociálisan introvertáltak szintén szívesen vannak másokkal együtt, de csak kisebb, ismerősökből, barátokból álló csoportokban.
Mit kezdjen ezzel a tudással a vezető?
Abban talán egyetérthetünk, hogy általános, mindenre jó megoldás nem létezik. Egy menedzsernek célszerű ismernie az embereit, abból a szempontból is, hogy az introvertált-extrovertált felosztás mentén ki melyik csoportba tartozik inkább. Az is fontos, hogy maga a menedzser tisztában legyen hovatartozásával.
Az introvertált munkaerőnek jobban fekszik, ha levélben, vagy telefonon tartja a kapcsolatot kollégáival. Egy extrovertált ezzel szemben videokonferenciák tömkelegét szervezi be egy napra. A legjobb, ha ebben – ahogy az élet más területein is – megpróbálunk egyensúly tartani, és olyan kommunikációs formákat kialakítani, amelyek a vezetőnek és a beosztottaknak egyaránt kényelmesek.
A The Myers-Briggs Co. nevű HR-tanácsadó cég még az 1960-as években felesztett ki egy tesztet, amely 16 különböző személyiség típust különít el. (Léteznek persze más tesztek is, ez csak egy a sok közül, példaként.) A tesztek segítségével kategóriákba sorolhatjuk a munkavállalókat és nekiláthatunk annak, hogy a munkatársak közötti kapcsolattartást személyre, munkavállalói körökre szabva alakítsuk ki. Érdemes belevágni, meglepő hatékonyságjavulást érhetünk el ezzel a módszerrel.
A teljes cikket olvasd el az eredeti oldalon!
