A stresszes hétköznapokban megannyi teendő és információáramlás közepette, automata üzemmódban működik az ember. Belső hangunk állandó kommentátorként kíséri végig a napi eseményeket. Hol pozitívan, sajnos viszont a legtöbb esetben negatívan. A fő gond, hogy sokszor túl kritikusak vagyunk saját magunkkal, vagy másokkal. Ítélkező mondatokkal illetjük magunkat: „Már megint elhibáztam”, „Ez nekem túl nehéz”, „Reménytelen az egész”.

Az előjel megváltoztatása

Sokat könnyít a belső feszültségen, ha a negatív töltetű kijelentéseinket átformáljuk pozitív jellegűvé: Tehát az előbbi „Már megint elhibáztam” helyett azt a kérdést is fel lehet tenni magunknak, hogy: „Mi az, amire legközelebb oda kell figyelnem”? „Mi segíthet azon, hogy megkönnyítsem a dolgom?”

Ennek az elvnek a mentén tehetünk a kiegyensúlyozottságunkért úgy is, ha például nap végén, lefekvéskor az aznap történéseit pozitívan gondoljuk át, az alábbi kérdésekre válaszolva:

Mire lehetek a legbüszkébb a mai napból?

Melyik erősségem segített ma leginkább?

Milyen tanulságot viszek magammal holnapra?

A pozitív hozzáállás fertőző

E tanácsokat megfogadva észrevehetjük, hogy kollégáinkkal is másképpen tudunk kommunikálni.

„Mi a baj?” helyett: „Mi történt, mivel tudunk segíteni?”

„Minden rosszul alakul?” helyett: „Mi az, ami működik?”

„Miért nem érti, amit mondok, miért ilyen ostoba?” helyett: „Mire gondol, mit érez és mit akar a másik?”

Így válhatunk igazán befogadó vezetővé, látván, hogy ki miben tehetséges és mit szeret csinálni a csapaton belül, ki mivel tud hozzájárulni a feladat megoldásához. A pozitív hangulat pedig a kollegáinkra is átterjed, és lassan beépül a céges kultúra kommunikációs stílusába. Jussanak eszünkbe a fenti sorok a legközelebbi kritika megfogalmazásánál - zárta előadását Márton-Koczó Ildikó.