A fluktuáció igen komoly pénzügyi hátrányokkal jár a növekvő toborzási, betanítási költségek és a csökkenő termelékenység miatt. Mindez könnyen elkerülhető lenne, ha a cégek tudatosan foglalkoznának a munkavállalói élmény rendszeres mérésével és fejlesztésével. Az EMPX Solutions kutatása megerősíti, hogy a munkaszervezési kérdések mellett leginkább a jövedelem és a juttatások mértéke a legfontosabb ma egy fizikai munkavállaló számára (5-ös skálán 3,8-as érték), és változást is ezen a téren várnak leginkább. A kereskedelem, a szállítás, a feldolgozóipar területén, valamint, a vendéglátásban és a turizmusban dolgozó munkavállalók körében végzett kutatás szerint a legtöbben havi nettó kétszáz- és háromszázezer forint közötti jövedelemmel lennének elégedettek (34%), huszonkilenc százalék több mint nettó háromszázezer forintos fizetést szeretne, de viszonylag magas azok aránya is, akik megelégednének százötven-kétszázezer forint közötti nettó havi bérrel is (24%). Csak a válaszadók huszonkilenc százaléka keres éppen annyit, mint amennyit szeretne, a többség (44%) az aktuális fizetésénél legalább egy kategóriával magasabb bérsávot tart ideálisnak. A bérükkel leginkább az alacsony végzettségűek és a magyar tulajdonú cégeknél dolgozók elégedetlenek. A megkérdezettek leginkább a munkahely által nyújtott többlet szolgáltatásokkal (2,9) és a munkahelyi biztonsággal (3,0) elégedettek.
A munkaerő viszonylag nagy százaléka állandó mozgásban van
A megkérdezettek tizenhét százaléka azonnal, de legkésőbb egy-két éven belül váltani szeretne, ami több mint négyszázezer embert jelent, további hat százalék (mintegy száznegyvenötezer fő) pedig jelenleg is aktívan keres új munkahelyet. Középtávon kétszázhúszezer ember hagyná el az országot, és noha kb. hatszázezer fő nem keresi aktívan a lehetőséget, de romló körülmények között elképzelhetőnek tartja, hogy külföldön vállaljon munkát. A fentiek alapján a legrosszabb forgatókönyv szerint akár nyolcszázhúszezer munkavállaló hagyná ott munkaadóját, ami már drámai hatással lenne a magyar gazdaságra. Ez indokolná, hogy a közepes méretű és kisebb vállalatok is különös figyelmet fordítsanak a munkavállalói élmény fejlesztésére, mégis, eddig döntően csak a multik és a nagyvállalatok foglalkoztak ezzel a szakterülettel tudatosan, de stratégiai szinten még közülük is csak kevesen.
A váltás elsődleges motivációja a magasabb jövedelem (61 %), a megkérdezettek negyvenöt százalékát a húsz százalékos bérkülönbség mozdítja meg. Vonzó a jobb munkakörnyezet, a biztonság és a kiszámíthatóság, a rugalmasabb munkaidő, de a szakmai fejlődést és a kihívást is szem előtt tartják a dolgozók.
„Sok munkaadó azt hiszi, elég, ha felemeli az alkalmazott fizetését, és ezzel minden rendben van, a munkavállaló korlátlan stresszt, rossz munkakörülményeket, állandó kritikát is elvisel a kapott pénzért. Aztán csodálkoznak, ha az illető akár kevesebb bérért is vált. A munkaadók ma már gyakran látják, hogy korábbi gyakorlatuk nem megfelelő, mégis, sokan nagyon nehezen változtatnak. Pedig jelentős szemléletváltásra van szükségük, ha nem akarják a munkavállalóikat elveszíteni, és minőségi munkaerőt kívánnak megszerezni.” – véli Ríz Ádám, az EMPX Solutions ügyvezetője. Szerinte a fluktuáció miatt megnövekedett toborzási és betanítási költségek jelentős pénzügyi veszteséget jelentenek mind vállalati, mind nemzetgazdasági szinten, mégis kevés vállalatnál indítottak el stratégiai munkavállalói élmény fejlesztő programot. „Pedig a munkavállalók érdemi megkérdezésével egyszerűen felmérhetők azok az új munkavállalói igények, amelyeknek egy munkahelynek ma meg kell felelnie.” – teszi hozzá Ríz. Szerinte az elvárások szektoronként is változnak, de az elégedetlenség mindenhol a fluktuációt segíti. Ma már a fizikai állomány esetében is fejvadászatra van szükség véli Ríz Ádám, aki szerint a minőségi munkaerő megtartását nemcsak anyagi megbecsüléssel lehet fokozni.
Amíg a cégek egy része még mindig hisz a dolgozók könnyű cserélhetőségében, és nem is veszi számba a pénzügyi veszteségeket, addig nagy valószínűséggel nem lesz érdemi változás Magyarországon a munkáltatói élmény javításában. A gyakran tapasztalt cégvezetői érdektelenség mögött leginkább a megszokás áll. A menedzsment felelőssége nem vitás, de a tettek tartós hiánya már felveti a tulajdonosi felelősség kérdését is.
