A személyes kompetencia fontosabb, mint a szakmai tudás – mondják az ideális munkavállalóróla HR-esek, akik a jövőben a legnagyobb változást ezen a területen várják. A megkérdezettek szerint az emberi oldal a leginkább meghatározó, míg a szakmai felkészültség csak a második helyen végzett. Az innovációra és az új generációra nyitott cégek keresik is az egyéniségeket, a tudással pedig úgy vannak, hogy azt majd házon belül megadják. Fontos elvárás lenne a türelem, az alázat és a kitartás is a munkáltatók részéről, ám a mostani fiatalok mindent sokkal gyorsabban akarnak megkapni, mint a korábbi generációk, tisztában vannak az elvárásaikkal és nem félnek ezeket kinyilvánítani.
„A pályakezdők rövid időtávban gondolkodnak, szeretnének néhány hónap alatt karriert építeni, az előmenetelért azonban általában ennél többet kell dolgozni. Elsősorban izgalmas feladatokat keresnek, ezért sokszor komoly kihívást jelent fenntartani a motivációjukat. Elvárásuk, hogy mindig történjen valami, ezért egyes munkaadók felkínálnak és olykor kitalálnak újabb pozíciókat, feladatokat, hogy félévente megadhassák az előrelépés élményét a fiataloknak, akik szinte azonnal be is számolnak a hírről a közösségi oldalaikon. Amiben kimagaslóan jó ez a korosztály, az az önmenedzselés, ezt a munkaadók hetven százaléka is megerősíti”-mondja Paulovics Éva, a kutatást készítő Jobsgarden ügyvezető igazgatója.
A pályakezdők és a munkaadók másképp látják a helyzetet
A munkaadók hatvannégy százaléka véli úgy, hogy a frissdiplomásoknak nincs reális pályaképük és mindössze tizenöt százalékuk szerint vannak tisztában a munkahelyi elvárásokkal. A fiatalok viszont ennél jóval magabiztosabbak: hatvanöt százalékuk azt mondta, nagyon is tisztában van vele, hogy mi vár rá egy munkahelyen. Sokszor éppen ezért ódzkodnak a cégek attól, hogy teljesen pályakezdőt vegyenek fel, mert a minimális munkatapasztalat igénye olyan egyszerű dolgokat jelenthet, mint, hogy fel kell kelni minden nap, időben be kell érni, energiát kell fektetni egy cél elérésébe, akár rosszabb napokon is.
„Azt gondolom, hogy a fiatalok gyakran csalódnak. Mivel sokuknak nincs reális képe arról, hogy milyen a munka világa, gyorsan kiábrándulnak. Gyakran várják el maguktól, hogy pár hónap alatt látványos és gyors karriert fussanak be, és ugyan van, akinél ez valóban megvalósul,de jellemzőbb, hogy a folyamatos befektetés, a fejlődés és az idő hozza el a sikert. A többségük szépen halad, de sokszor ezt meg nem veszik észre és nem értékelik elég látványosnak. Izgalmat, állandó történést, egyre jobb pozíciót szeretnének, és ha ezt nem érzékelik, csalódottá válnak. Időnként előfordul olyan is, hogy valaki azért lép ki pár hónap, fél év után az első munkahelyéről, mert szerinte még pályakezdőként kezelik”- mondja Paulovics Éva.
Kevés valódi tudást adnak az iskolákban
A gyakorlattól eltérő elvárásokért nem csak őket kell okolni, sajnos kevés valódi segítséget kapnak. Az iskolákban tartott pályaorientációs napot a kitöltők mindössze tizenöt százaléka tartotta hasznosnak, és kétharmaduknál vagy nem is volt ilyen, vagy ha igen, semmi értelmét nem látták. A továbbtanulásban, a pályaválasztásban az internetről gyűjtött információknak van a legnagyobb szerepe, az összes megkérdezett hetvenegy százaléka a világhálóról tájékozódik, aztán jönnek a barátok (63%), míg a család szerepe csupán 43%.
Az egyes fogalmak mindkét félnek mást jelentenek
Az eddigiek alapján nem meglepő, hogy a munkahelyi beillesztésnél akad nehézség bőven, munkavállalóként elsősorban személyre szabott, visszajelzésen alapuló, rendszeres kommunikációval, lépésről lépésre illeszthetőek be a szervezetbe. Munkaadói oldalon a legnagyobb kihívást a már említett szakmai alázat és kitartás hiánya, valamint a motiváció fenntartása, és a generációs nehézségek jelentik. Megdöbbentő, hogy miközben a diákok közel harminc százaléka érzi úgy, hogy a TOP5 skilljében szerepel a szakmai alázat, addig a munkaadók hetven százaléka szerint a fiatalok nem megfelelő mértékben alázatosak. Emellett a kitartást, a csapatmunkát, a segítőkészséget, a gyors tanulást és a folyamatok átlátását emelték ki, mint olyan értékeket, melyet ők tudnának adni a vállalatnak. Úgy tűnik, az egyes fogalmak mindkét félnek mást jelentenek.
A tudáshalmozásnak megvan a maga veszélye
Abban azonban teljes az egyetértés, hogy a fiatalok gyorsan tanulnak, nagyon is komolyan veszik céljaikat, és hajlandóak azokért keményen dolgozni. A megkérdezett HR-esek hatvankét százaléka úgy nyilatkozott, hogy a diákok ebben előremutató attitűdöt képviselnek, a fiatalok kilencvenhét százaléka invesztálna magába, beleértve akár egy teljesen új terület elsajátítását is. A sok tanulásnak egyetlen veszélye van, hogy lehetnek olyan diplomahalmozók, akik harminc évesen valójában még be sem léptek a munkaerőpiacra.
A folyamatos tanulásra persze szükség van, hiszen azok lehetnek sikeresek, akik meglátják és meglovagolják a gyorsan változó trendeket, képesek fejlődni, vagy éppen valami teljesen újba belekezdeni. Az automatizáció meg is kívánná ezt az éberséget, de sokan nem érzik, hogy veszélyben vannak. A megkérdezettek hetvenkét százaléka úgy véli, hogy a robotizáció az ő munkáját nem fogja érinteni, tizenkét százalék bizonytalan benne és csupán tizenhat százalék gondolja azt, hogy a robotok képesek lesznek helyette elvégezni a munkáját. Ez inkább tájékozatlanságra, mint túlzott önbizalomra vall. Vannak olyan cégek, akik már most tudják, hogy az automatizáció hatása miatt vagy átképzik a munkatársaikat, vagy három év múlva harminc-negyven százalékos leépítésre lesz szükségük.
Magyarországon a munkáltatói oldal nagy része jelentős munkaerőhiánnyal küzd, amely azt a tendenciát vonja maga után, hogy mindenféle fortéllyal igyekeznek magukhoz vonzani a dolgozókat. A pályakezdők természetesnek vesznek olyan dolgokat, amelyekre a korábbi generációknak várni kellett, így bármennyire is nehéz, a piacnak meg kell találnia azt a formát, amely támogatja, hogy létrejöhessen a generációk közötti együttműködés. Az egyértelmű, hogy vonzó karrierutat kell vázolniuk a munkaadóknak, a rövid távú célokkal együtt. A work-life balance, a rugalmas munkaidő és a home office lehetőségének már nem plusz juttatásként, hanem alapszolgáltatásként kell jelen lennie. A szakmai alázat fogalmának közös újradefiniálása, az együtt dolgozó generációk tudásának kölcsönös elismerése, a kritika építő jellegű megfogalmazása és beépítése szintén feladat.
