Fenntarthatóbb otthonról dolgozni, mint ingázni?
A napi ingázás kvázi teljes megszűnésével sokan feltételezték, hogy a távmunka környezeti fenntarthatósági előnyöket hozhat. A mobilitás, a termelés és a fogyasztási szokások drámai változásai átmenetileg 17 százalékkal csökkentették a globális CO2-kibocsátást 2020 áprilisában a 2019-es csúcshoz képest. Az ígéretes trend azonban hamar elhalványult: a kibocsátások már majdnem visszatértek a pandémia előtti szintre.
Valójában a kutatások azt mutatják, hogy a távmunka nem egyértelműen előnyös a környezet számára. A nettó fenntarthatósági hatás több tényezőtől függ. Ilyen például a munkavállalók utazási- és energiafogyasztási szokásaik, a digitális eszközhasználatuk és a hulladékgazdálkodásuk.
Azoknak a vállalatoknak, amelyek az ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) mutatók, például a szénlábnyom publikálásával versenyeznek, a távmunkára való áttérés új kihívásokat jelent.
Milyen távmunka-szokásokat kell figyelembe venniük a vállalatoknak?
A távmunka fenntarthatósági hatásainak megértéséhez a vállalatoknak figyelembe kell venniük a munkavállalók különböző környezeti szempontból releváns viselkedéseit, amelyek a következők: az energiafogyasztási szokások, utazási szokások, a technológiai eszközök használata és a hulladékgazdálkodás. E viselkedések változása jelentős környezeti hatásokat eredményezhet, ha egyéneken, csapatokon, vállalatokon és iparágakon keresztül összesítjük őket.
Energiafogyasztás
A távmunka energiafogyasztásra gyakorolt hatása vegyes: egyes tanulmányok pozitív hatást találtak, míg mások semleges vagy akár negatív hatást jeleztek. Végső soron ezek a hatások nagymértékben változhatnak a munkavállalók egyéni jellemzőitől (pl. tudatosság, hozzáállás, családméret, anyagi helyzet), az otthoni infrastruktúrától (pl. épület energiaosztályozása, szolgáltató) és még a helyzeti tényezőktől (pl. földrajzi elhelyezkedés és évszak) függően. Amikor a szervezetek távmunka-stratégiákat alkotnak, például az otthoni energiaszámlák támogatásával, figyelembe kell venniük a lakossági energia kibocsátásának fenntarthatósági hatásait is.
Közlekedési lábnyom
A távmunka során csökkenő ingázás kétségtelenül környezeti előnyökkel jár, de vannak visszapattanó hatások is, például a nem munkával kapcsolatos utazások megnövekedése. Például a kaliforniai alkalmazottak mintájában, akik a koronavírus-járvány során tértek át a távmunkára, a megtett járműkilométerek száma 26 százalékkal nőtt az átlagos utazások számával együtt.
Technológiai lábnyom
Egyéni lábnyom szempontjából a digitális viselkedésünk összeadódik. Egy tanulmány szerint egy „tipikus üzleti” felhasználó évente 135 kg CO2e-t (szén-dioxid-egyenérték) hoz létre az e-mailek küldésével, ami egy családi autóval megtett megközelítőleg 322 km (közel a Brüsszel és London közötti távolság) egyenértéke. Az üzleti felhasználók technológiai igényei azonban megváltoztak: a kevesebb személyes irodai találkozó több online kommunikációval járhat.
Hulladéklábnyom
Az Egyesült Királyságban az újrahasznosítás növekedett az első lezárás alatt; ez összhangban van a korábbi kutatásokkal, amelyek azt mutatják, hogy a munkavállalók otthon fenntarthatóbb hulladékkezelési gyakorlatokat alkalmaznak, mint az irodában. Így a távmunka pozitív környezeti hatással lehet a hulladékgazdálkodási viselkedésekre, figyelembe véve, hogy a helyi szolgáltatások, mint a szelektív hulladékgyűjtés, milyen lehetőségeket biztosítanak. Ugyanakkor fennáll az elektromos hulladék (e-hulladék) növekedésének kockázata is — becslések szerint évente 50 millió tonna keletkezik világszerte, amelynek csak 20 százalékát hasznosítják újra.
Hogyan tehetik környezetbarátabbá a vállalatok a távmunkát?
A távmunka új kihívásokat jelent, hogy hogyan figyeljük és befolyásoljuk a fenntarthatóság szempontjából fontos viselkedéseket. Az alkalmazottak otthonai a magánszférájuk, és ezért a szervezeteknek óvatosan kell eljárniuk, hogy ne lépjék át a határokat. Ugyanakkor sok munkavállaló valószínűleg örömmel fogadja majd, ha munkaadójuk segít abban, hogy a távmunka környezetbarát és kényelmes legyen.
A fenntarthatósági kultúra beépítése
Ahhoz, hogy környezetbarát és klímabarát kultúrát alakítsanak ki a szervezetek, biztosítaniuk kell, hogy a fenntarthatósági szempontok rutinszerűen beépüljenek minden vállalati döntésbe. Ez azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni a meglévő társadalmi normákat és percepciókat a távoli és irodai munkavállalók utazása, technológiai-, hulladék- és energia használata kapcsán.
A vezetők tovább segíthetik a fenntarthatósági kultúra kialakítását azáltal, hogy maguk is betartják a meglévő környezetvédelmi politikákat. Fontos, hogy az alkalmazottak támogatottnak érezzék magukat, ne ellenőrzöttnek, így növelve a bizalmukat.
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan
Ahogy a távmunkamodellek egyre népszerűbbé válnak, a dolgozók fenntarthatósági hatásai egyre inkább nem a munkáltatók fizikai tereiben történnek majd, ugyanakkor még mindig az ő figyelmük alatt zajlanak. Az alkalmazottak egyedi körülményeinek és kontextusának figyelembevételével a környezeti hatások jobb megértése érdekében fontos beépíteni egy fenntarthatósági kultúrát, kiemelkedő támogatást és megfelelő vezetést biztosítva a munkavállalók számára. Ezzel a szervezetek biztosíthatják, hogy a távmunkák megfeleljenek a fenntarthatósági intézkedések átfogó készletének, és elérjék fenntarthatósági céljaikat.
Az eredeti cikk a Harvard Business Review oldalán jelent meg.
