Miért választottad a HR szakmát?

Továbbtanuláskor nagyon fontosnak tartottam, hogy mindenképpen emberekkel foglalkozzak majd a munkám során. Nagyon érdekelt az, hogyan működnek az emberek, a motivációik, belső mozgatórugóik, illetve szerettem volna egy segítő szakmát választani, ezért kezdtem el pszichológiát tanulni. Az alapképzés során volt egy olyan oktatóm, aki nagyon felkeltette az érdeklődésemet a munka- és szervezetpszichológia iránt, rengeteget tanulhattam tőle. Később ezen a területen is végeztem a kutatásomat, ami megerősített abban, hogy ez a terület nekem való, ezért is választottam ezt a specializációt mesterszakon. Ekkor kezdtem el dolgozni a HR területén, ahol recruiterek mellett szerezhettem tapasztalatot gyakornokként. A tanulmányaim mellett kapott gyakorlati tapasztalat rávilágított arra, hogy mennyire szerteágazó és izgalmas a HR területe. Ekkor tapasztaltam meg, hogy a munkám során mások támogatása által teremthetek értéket, és ez tette számomra egyértelművé, hogy a HR az a pálya, ahol hosszú távon szeretnék kiteljesedni.

Hogyan képzeled el az ideális karrierutad, és milyen lépéseket teszel ennek elérése érdekében?

Nemrég kezdtem el teljes munkaidőben dolgozni, ezért egyelőre most az a célom, hogy teljes mértékben sikerüljön betanulnom, illetve hogy kiválasszak egy olyan témakört, aminek később a csoporton belüli szakértője és felelőse lennék. A hosszú távú célom az, hogy előre tudjak lépni, illetve szívesen kipróbálnám magam akár egy másik országban is, hogy nemzetközi tapasztalatot szerezzek, és ezáltal szélesítsem a látókörömet. Jelenleg is idegennyelvet tanulok, hogy magabiztosan tudjak kommunikálni különböző kultúrájú kollégákkal, és hogy ezáltal növeljem a lehetőségeimet a munkaerőpiacon.

Mi motivál téged leginkább a munkában, és hogyan tudják ezt a munkáltatóid támogatni?

A leginkább az motivál, hogy segítséget tudjak nyújtani olyan munkavállalóknak, akiknek valamilyen problémájuk van. Sokszor nyugtalanok, amikor megkeresnek minket, és ilyenkor nagyon jó érzéssel tölt el, ha meg tudom őket nyugtatni, akár már azonnal segítséget tudok nekik nyújtani, vagy lejegyzem a problémát, és később egy másik csapat tud nekik segíteni. A legjobb érzés ilyenkor az, amikor sikerül őket megnyugtatnom, hálásak a segítség miatt. Szerintem ezt a leginkább úgy tudják támogatni a munkáltatók, hogy egy olyan környezetet alakítanak ki, ahol a kollégák tisztelik a másikat és megbecsülik egymás munkáját. Ha ez a hozzáállás válik általánossá a csapaton belül, és az ettől eltérően viselkedő munkatársak figyelmét felhívják a helyes magatartás fontosságára, majd ezt pozitív megerősítéssel támogatják, akkor hosszú távon is megőrizhető a támogató munkakörnyezet. Ezenkívül még úgy gondolom, hogy hasznos lehet kommunikációs- és stresszkezelő oktatásokat is szervezni, és ezzel elősegíteni a hatékony és empatikus problémamegoldást.

Hogyan kezeled a munkahelyi stresszt, és milyen technikákat alkalmazol a feltöltődéshez?

A stressz kezelésében nekem sokat segít az, ha munka után tudok sportolni. Amikor a munka és az egyetem mellett kevés időm jutott az ilyen kikapcsolódásokra, akkor vettem észre, hogy mennyit számít már az is, ha csak napi húsz percet tudok mozogni. A stresszt leginkább az edzőteremben tudom magamból kiadni, ez mindig segít abban, hogy fel tudjak töltődni egy nehéz nap után. Számomra fontos, hogy különböző mozgásformákkal töltődjek fel. Pár hónapja kezdtem el pilates órákra járni, ahol csoportos órákon veszek részt, és a jó hangulat még motiváltabbá tesz. Emellett szívesen járok futni vagy sétálni a kutyámmal, ha kevesebb időm vagy energiám van edzeni. A családdal gyakran kirándulunk, és amikor csak lehet, új helyeket fedezünk fel. Ezek a pillanatok segítenek igazán feltöltődni.

Hogyan viszonyulsz a hagyományos munkaidőhöz, és milyen alternatív munkarendeket tartanál előnyösnek?

Saját tapasztalatom csak az ötnapos, 8 órás munkaidővel van, amiről úgy gondolom, hogy nagyon sok pozitívummal jár, mert ez a legelőnyösebb a koncentráció és a hatékonyság szempontjából. Úgy érzem, hogy a munkám során így van arra idő, hogy elvégezhessem a feladataimat, és ezek elvégzése után még mindig van időm a kikapcsolódásra. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert nálunk lehetőség van a részben otthoni munkavégzésre. Ez a rugalmasság lehetővé teszi, hogy mindkét munkavégzési forma előnyét élvezhessük. Ennek ellenére nagyon érdekelnek az alternatív munkarendek, mesterszakos tanulmányaim során a négynapos munkahét előnyeit és hátrányait kutattam különböző szervezeteknél, minden cégnél egyedi volt a kontextus, mert mind máshogyan oldották meg az így kiesett egy napot. A kutatás során lehetőségem volt alkalmazottakkal és vezetőkkel is interjúkat készíteni. Különböző visszajelzéseket kaptam a négynapos munkarend beválásával kapcsolatosan, de összességében úgy gondolom, hogy ez egy olyan alternatív munkarend, amelynek a bevezetését érdemes lehet megfontolni a kutatási eredményeim alapján.

Szerinted miben segíti az AI és a digitalizáció fejlődése a HR-t?

Azt látom, hogy jelentősen gyorsabbá és hatékonyabbá váltak a folyamatok a digitalizációnak köszönhetően. Sok esetben a hozzánk beérkező kéréseket egy automata rendszer kezeli, ami lehetővé teszi, hogy mi a komplexebb, személyesebb megoldást igénylő feladatokra koncentráljunk. illetve a munkavállalók is ilyen módon azonnal választ kaphatnak. Ha valaki nem találja meg a különböző cikkek olvasása közben a kérdésére a választ, egy chatbottal való beszélgetésre is lehetősége van, mielőtt minket megkeresne, amely szintén lehetőséget ad a HR munkaterhének a csökkentésére.

Milyen elvárásaid vannak a vezető(i)ddel szemben, és hogyan tudnak ők leginkább támogatni téged?

Úgy gondolom, hogy egy vezetőnek figyelembe kell vennie az egyént, hogy milyen céljai vannak, milyen készségei vannak, és segítenie kell a beosztottat, hogy a leginkább ki tudjon teljesedni a munkájában. Szerintem az is lényeges, hogy ha van olyan terület, amelyben bizonytalan vagy segítségre szorul, akkor a vezető megadja az ehhez szükséges minden eszközt, hogy el tudja sajátítani a hiányzó tudást. Ezenkívül még mindenképpen meg szeretném említeni, hogy nekem nagyon sokat segít az, hogy a vezetőim nyitottak és közvetlenek, bármilyen problémával megkereshetem őket, amelyre igyekszünk közösen keresni a megoldást. Mindig fontosnak tartják a beosztottjaik véleményét, és sokat dolgoznak azért, hogy jól érezzük magunkat a csapatban.

Mit tanácsolsz, hogyan kezeljék a vállalatok a generációk közötti különbségeket?

Mindenképpen fontos, hogy nyitottak legyenek a vállalatok arra, hogy különböző generációk dolgozzanak együtt. Azt tapasztalom, hogy ez számtalan előnnyel jár. Eltérő módon látjuk a világot, vagy állunk hozzá a feladathoz, ezért minden generáció számára hasznos az egymással való munkavégzés, mert sokat tanulhatunk egymástól. Ehhez elengedhetetlen, hogy már az onboarding folyamat során biztosítsák azokat a különböző támogatásokat, amelyekre az egyes generációknak szüksége lehet. Később is kulcsfontosságú, hogy képzéseket szervezzenek, legyen szó szakmai fejlődésről vagy a generációk közötti különbségek megértéséről és kezeléséről.

Mennyire fontos számodra a munkahelyi diverzitás és inklúzió, és milyen lépéseket vársz el ezzel kapcsolatban a munkáltatódtól?

Szerintem ez egy nagyon fontos téma, és szerencsésnek érzem magam, hogy olyan munkahelyen dolgozom, ahol mindenki elfogadó, támogató, és ahol rendszeresen tesznek azért, hogy az egyes csoportok érdekeiért kiálljanak, előadásokon és programokon vehetünk részt. Úgy érzem, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkavállalók biztonságban, elfogadva és támogatva érezzék magukat, ami pedig nagymértékben befolyásolja a munka minőségét. A munkahelyem nemcsak az oktatásokat részesíti előnyben, hanem a recruitment szakaszánál is figyel arra, hogy mindenkit megszólítson. Ennek is köszönhető az, hogy sokféle különböző kultúrájú és nemzetiségű munkavállaló dolgozik nálunk, és ez a csapatomra is jellemző. Azt gondolom, hogy a diverzitásnak köszönhetően sokkal rugalmasabbak és nyitottabbak vagyunk. Szerintem egy munkavállalónak támogatnia kell a különböző háttérrel rendelkező kollégákat és egyenlő lehetőségeket kell biztosítani számukra, hogy amely által egy befogadó és nyitott környezetet tudnak teremteni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a különböző fogyatékkal élők száméra is biztosítva legyenek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy az adott munkahelyen helyezkedhessenek el. Nálunk szerencsére több ilyen munkavállaló is van, akik számára a vállalat igyekszik minden szükséges támogatást és akadálymentes környezetet biztosítani, hogy egyenlő esélyekkel dolgozhassanak.

Mi a legfontosabb dolog, amit a munkád során tanultál?

Nehéz csak egy dolgot kiemelni, de a csapatmunka fontosságát mindenképpen megemlíteném. Ha túl sok a feladatom, vagy valamit nem értek, és segítségre van szükségem, mindig van valaki, akire számíthatok. Korábban gyakran gondoltam, hogy mindent egyedül kell megoldanom, és nem mertem segítséget kérni, mert azt hittem, ezt már tudnom kellene. Azóta megtanulta, hogy nem kell mindent egyedül megoldani, sőt kifejezetten támogatják, hogy tegyünk fel kérdéseket, ha bizonytalanok vagyunk. A mi munkán nagyon sokrétű, és mindenkinek van egy szakterülete, amiben különösen jártas, így mindig van valaki, aki segíteni tud. Napközben folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, akár az irodából, akár távolról végezzük a munkánkat. Rengeteget tanulok abból, ahogyan a munkatársaim egy-egy kihívást kezelnek, vagy hogy milyen megoldási javaslatokat vetnek fel.

Kit javasolsz következő interjúalanynak és mit kérdeznél tőle?

Galba Biankához szól a kérdés: 

Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál egy kezdő HR-esnek, mi lenne az?