Cégek halálát hozhatja
A generatív és a szenzoros MI várhatóan a gazdaság más-más területét fogja megváltoztatni, de szinte egyszerre. Mégpedig jelentősen, ugyanis bár az MI-rendszerek betanítása irgalmatlan pénz, az emberrel szemben a legnagyobb előnye a skálázhatóság. Vagyis egy jól összerakott MI-rendszert több erőforrással sok példányban lehet futtatni, csak energia és hardver kell hozzá, magyarázza Velkei Szabolcs, a Machine Intelligence Zrt. vezérigazgatója.
„A XX. században egy cég organikusan tudott növekedni, vagy fel tudott vásárolni más vállalatokat. Száz ember ki tudott nevelni tíz újat, egy bizonyos sebességgel lehetett növekedni. Ma a mély tanulást jól használva egy cég egy év alatt az ötvenszeresére is nőhet például a bevétel vagy a gyártási kapacitás terén. Nincs már akadálya az exponenciális növekedésnek, amíg bírják erőforrásokkal.”
Aki pedig kimarad, az lemarad. A szakember szerint a generatív rendszereknél ez szinte azonnal bekövetkezhet.
„Ha a világ legnagyobb négykönyvvizsgálói cégéből mondjuk az egyik beszáll, a többiek viszont nem, akkor az az egy letarolja a piacot. Mivel az ő folyamataik, a könyvelés, a tanácsadás, a keresés a dokumentumokban, kategorizálás, szűrés és így tovább, jól automatizálhatók, 10-20 ezer alkalmazottal hirtelen 200 ezer vagy kétmillió alkalmazottnyi feladatot is el fognak tudni látni, hiszen a munka legnagyobb részét az MI elvégzi” – jósolja. Ezzel pedig épp annyival lehetnek olcsóbb a konkurenciánál, hogy átcsábítsák az ügyfeleiket. „Innentől ezt a fejlesztést mindenkinek meg kell tennie.” A szenzorozásnál annyiban különbözik a kép, hogy ott a cégvezér csak egy átmeneti idő után számol hasonló hatásokkal. Elmondása alapján a távol-keleti, nyugat-európai és amerikai piacokon már a kisebb cégek is előrébb vannak – nem véletlen, hogy ők is exportra termelnek, magyar nyelvű weblapjuk sincs.
„A cégek egy részének halált, egy részének megváltást hozhat el a mesterséges intelligencia öt éven belül. Az előzetes feltételek ugyanis valahol megvannak, valahol pedig nincsenek meg az ilyen nagyságrendű skálázáshoz” – jelenti ki.
„Maga a technológia szinte végtelenül skálázható, de előtte szükség van pár lépésre: digitalizálni kell a folyamatokat és automatizálni.” Mivel ezek költségesek és önmagukban alacsony plusz hasznot termeltek, a nagy, előre gondolkodó cégeken kívül sokan úgy döntöttek, hogy pár százalékos többlet miatt ők nem foglalkoznak ezzel, hiába figyelmeztettek sokan, hogy egyfajta felkészülési időszakot élünk. Aki az előfeltételeket mostanában kezdi pótolni, az már sok év hátrányból indul, teszi hozzá. „Ez egy nagy letisztulás lesz. Aki már digitalizált és automatizált, annak az MI bevezetése egy, a szemléletváltás terén jelentős, de amúgy nagyon gyors folyamat lesz, hiszen megtermeli a másik mennyiségét is, a konkurens pedig tönkremegy.” Úgy látja, ezért az okos MI-szolgáltató cég kivárja ennek a végét és jobbára csak utána kezd el a magyar piacon érdemben ügyfeleket keresni.
Állások százmillióit válthatja ki
Ettől a dolgozók nem feltétlenül kerülnek egyébként utcára, sokszor csak a váltás nyertesei felvásárolják a vesztes cégeket. Szerinte a technológia letisztulásával egyre kevésbé lesz nehéz adaptálódnia mondjuk egy ilyen helyzetben lévő dolgozónak az onnantól használatos rendszerekhez, sőt, úgy véli, előbb-utóbb annyira természetessé válik a használatuk, mint ahogy ma elővesszük a telefonunkat. Hosszú távon szerinte, mivel igényünk, hogy az MI emberszerű legyen, ideális esetben észre sem veszik majd a vezetők, hogy a feladatokat részben gép végezte el. Az viszont nagy kérdés, hogy ha a monoton, repetitív munkákat tényleg az MI veszi át, azt a cégek vezetése hogyan kezeli.
„Nyilván az egyik lehetőség, hogy a cég egy csomó alkalmazottat kirúg. Ez rövid távon jó ötletnek tűnhet, de az a versenytárs, aki ehelyett megtartja a kollégákat és azt mondja nekik, hogy innentől csak a kreatív munkafolyamatokon dolgozzanak, pár év alatt előnyre tesz szert, vagyis a generatív MI alapvetően elsősorban a munka jellegét alakítja át” – magyarázza. „A szenzoros területen, ahogyan megtörténnek az olyan áttörések, hogy gépek végezzenek mondjuk nehézipari rakodást, sem fognak átvenni mindenféle munkát. Valószínűtlen például, hogy a többség robot fodrászhoz akarjon járni.” Ráadásul, mint mondja, a gyártósorok mellett jobbára olyan munkahelyek szűnhetnek meg, amelyekre már most is nehéz elég embert találni.
Ezzel együtt is alapjaiban írhatja át a munkaerőpiacot, ha egy ilyen jellegű exponenciális növekedés sok helyütt valóban megtörténik.
A Goldman Sachsszerint az MI akár 300 millió teljes állást is ki tud majd váltani, ami az Egyesült Államokat és Európát illeti.
Számolhatunk azzal is, hogy ezzel párhuzamosan új típusú munkakörök jelennek meg, végeredményben pedig az éves termelés értéke 7 százalékkal növekedhet világszerte. A jelentés azt is előrevetíti, hogy az amerikai és európai állások kétharmadára hatással lesz az MI, az állások negyedét pedig teljesen ki is válthatja. A McKinsey pedig úgy véli, hogy 2030-ig világszerte a dolgozók 14 százalékának kell karrierváltáson gondolkodnia az MI, a digitalizáció és a robotika fejlődése miatt.
„A skálázhatósága miatt nem tudunk volumenben lépést tartani az általunk teremtett MI-vel, ha ezt csataként fogjuk fel, azt elveszítjük, ezért meg kell tanulnunk egyenrangú félként együtt élni vele” – összegez Velkei Szabolcs. „Az optimista elképzelés szerint nem a betevőért kell már majd dolgozni, hanem a szellemi frissességünkért, hogy értelme legyen az életünknek” – veti fel. Hozzátéve: az MI hatásai miatt elképzelhető, hogy csökkenteni kell például az országok nyugdíjkorhatárát és előkerülnek az olyan felvetések is, mint a feltétel nélküli alapjövedelem. Kérdés, hogy a bár jelenleg vagy korábban a világ bizonyos részein kísérleti jelleggel működő, de alapvetően csak egy stabil alapnak szánt, a munkajövedelemnek legfeljebb egy részét kiváltó juttatást vajon miből lehetne tömeges szinten, akár emberek teljes megélhetését fedezve finanszírozni.
Az ENSZ-hez tartozó Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kutatója, a makroközgazdász Rosanna Merola például két éve megjelent tanulmányában „robotadót” javasolt kivetni a dolgozókat gépekkel kiváltó cégekre, ebből finanszírozva a munka nélkül maradók alapjövedelmét. Bár az ötletét maga sem érzi jelenleg életszerűnek, elvi síkon kívánatosnak tartaná. Ahhoz viszont tisztázni kellene, mi mindent érintsen, ami egyelőre egyáltalán nem egyértelmű. Merolának mindenesetre lennének rá ötletei, tavaly novemberben a Guardiannek arról beszélt, tartozhatnának az adó hatálya alá az LLM-eket, például a ChatGPT-t feladatok automatizálására használó cégek, abból kiindulva, mennyi profitot tudtak ezeknek köszönhetően termelni. De azt is elképzelhetőnek tartaná, hogy az ezekhez elengedhetetlen adatanyag gyűjtését, feldolgozását és értékesítését sarcolják meg e célból.
Karl Widerquist közgazdász-politológus, a Georgetowni Egyetem katari intézményének filozófiaprofesszora ugyanennek a lapnak arról beszélt, ha valaki elveszíti a munkáját, az nem feltétlenül marad munkanélküli, hanem jó eséllyel elkezd „lefelé menekülni” a piacon, rosszabban fizető munkákat elvállalva. Úgy látja, rövidebb távon az MI miatti átalakulások a szellemi területen dolgozók egy részét a gig economy („haknigazdaság”), vagyis az olyan bevételi források felé tolhatják el, mint a futárkodás, az uberezés (már ahol lehet ilyet), az egyesével elvállalt szabadúszó, illetve alkalmi munkák. Valaki ezt a folyamatot is alapjövedelemmel előzné meg, de Joe Chrisp, a Bath-i Egyetem a témával foglalkozó kutatócsoportjának kutatója épp attól tart, hogy az elősegítheti ezt a folyamatot ahelyett, hogy stabil munkahelyek keresésére ösztönözne.
Az innovatív kollégákban bíznak a cégvezetők
Azoknál a cégeknél is félremehet az MI bevezetése, ahol a digitalizációt és az automatizációt, azaz az előfeltételeket már teljesítették. Velkei Szabolcs szerint az egyik tipikus jelenség a csodavárás, az irreális elvárások. „Amin szintén sokszor el tud úszni az átállás, az a humán rész. A méréstechnikai és gyártósori feladatoknál típikusan adathiányban szenvedünk, a tudást pedig kizárólag az emberi agyakból tudjuk megszerezni. Ha Pista bácsi, aki mindent tud a gépekről, nem adja át az MI-nek tudását az olyan finomságokat is beleértve, hogy mikor milyen zörejeket kell hallani a gyártósoron, esetleg ellenséges a folyamattal szemben, akkor az nem fog működni” – érzékelteti. Ráadásul ezek az emberek jellemzően életkoruknál fogva „csak bevezetnek minket az ígéret földjére, de már nem léphetnek be”. A cégvezető úgy összegez: „aki a digitalizációt és az automatizációt már megugrotta, annak emberségre lesz szüksége”. Hozzátéve: az átállás nem kell, hogy tökéletes legyen, elég, ha jobban sikerül, mint a konkurenciának.
A Bizalmi Kör vezetői klub, az RSM Hungary Zrt. adótanácsadó cég és az Egyensúly Intézet agytröszt friss kutatásában megkérdezett 261 magyarországi cégvezető döntő többsége lehetőséget lát abban, hogy az MI hamarosan átalakítja a cégek működését és a téren is bizakodók, hogy „mint minden korábbi fejlesztés, elérhető lesz minden cég számára”, ezért úgy vélik, „inkább csak hosszabb távon fogja befolyásolni a piaci versenyt”.
A 80 százalékuk által már legalább kipróbált rendszereket szövegírásra, fordításra, leiratozásra és más irodai funkciókra, illetve képek és videók létrehozására használják nagyobb részben.
Emellett kisebb arányban előkerül még az adatelemzés, illetve előrejelzések területén. Mintegy negyedük chatbotokat és virtuális asszisztenseket is használ, illetve 15 százalékuk az ügyfélszolgálaton is alkalmaz MI-t. Az egyik vezető pedig például arról írt, hogy a „termelésben optimalizálni, selejtet csökkenteni” tudnak vele.
És bár a kutatás összefoglalója szerint „sok helyen indultak komolyabb fejlesztések”, csak a cégvezetők 25 százaléka tartja magát felkészültnek a témában, nem egész tizedük használ érdemben MI-adatokat a döntés-előkészítéshez, szűk többségük elégedetlen is azzal, amit eddig kezdtek az egésszel. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a vezetői válaszok alapján csak a cégek hatoda költött eddig érdemben az MI alkalmazására, a többség a következő három évben tervezi ezt. Pedig akik bevezették, azok közül alig vannak, akik nem érezték a hatékonyság növekedését, igaz, ötödüknél az eredmények alulmúlták a várakozásokat. Sok cégvezér közben attól fél, hogy mire megvalósul egy fejlesztés, már el is avul. Majdnem felük az ehhez szükséges szakértők megtalálását érzi az egyik legnagyobb kihívásnak a megfelelő megoldások kiválasztása mellett. Közel kétharmaduk abban bízik, hogy az MI céges használatának az innovatív dolgozók, illetve az IT-csapatuk lesz a motorja. A menedzsment katalizáló szerepe csak ezután jön.
A cikk eredetileg a Laba oldalán jelent meg.
